„Asszony, maradj a fakanálnál” – avagy a nők csak a háztartást vezethetik?

Posted by in Cosmopolitan, Interjúk

Lehet-e egy nő jó vezető? Vagy maximum „nő létére egész jól elboldogul” – ahogy azt a férfi kollégák kissé hitetlenkedve megjegyzik? Elfogadják-e vezetőnek, elhiszik-e hogy a képességei alapján került pozícióba? Vagy mindig megmarad a sokat sejtető mosoly: „csak mellbedobással győzött, egyébként szakmailag…” Megmaradhat-e nőnek? Vagy még az ágyban is nadrágot képzel rá mindenki? Ma még egyáltalán nem természetes, magától értetődő, hogy nő legyen a „nagyfőnök”. Pláne ott, ahol a beosztottak többsége férfi. Hogy is nézne ki, ha a vezérigazgató asszonynak egy férfi hozná be a kávét!

Egy női vezető éppen szokatlansága miatt eleve a figyelem középpontjába kerül. Persze ez elsősorban nem a munkájának, hanem a személyiségének, a nőiességének szól. Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnökre valószínűleg még azok is emlékeznek, akik egyébként távol tartják magukat a politikától. No, nem az intézkedéseire, gazdaságpolitikai koncepciójára, hanem arra, hogy nő létére egy olyan konzervatív ország élére került, mint amilyen Nagy-Britannia. Nem csoda, hogy azonnal muszáj volt jelzőkkel ellátni – ő lett a „vaslady”. Ezzel felezték ki, hogy aki ilyen magas polcra kerül, az nem is lehet „nőből”! Ezt erősítették azzal, hogy gyakran köszörülték a nyelvüket a miniszterelnök asszony finoman szólva nem igazán egy dívát idéző, kissé idejétmúlt öltözködési stílusán, ízlésvilágán. A bulvársajtó szegény férjét sem kímélte, tutyi-mutyi, asszonya vasmarkában vergődő, ellentmondani, sőt, mukkanni sem merő pipogya alakként ábrázolva őt.

A kitüntető figyelem persze, lehet kellemes és előnyös is, de mindenképpen többlet befektetést, az előítéletek elleni folyamatos küzdelmet követel a nőtől. Nem elég, ha csak a munkára, a férfiaktól teljesen elfogadott „korrekt munkatársi kapcsolatokra” koncentrál. Egy női vezetőnek kínosan ügyelnie kell a beosztottaival szembeni kiegyensúlyozott kommunikációra, nem engedheti meg magának a hibákat. Ha határozottabb a kelleténél, azonnal összesúgnak: „ilyen arrogáns csak egy őrmester lehet” vagy „biztos menstruál” esetleg „nem jött neki össze az este” stb. Ha a szokottnál lazább, közvetlenebb, azonnal elfelejtik, hogy ő a főnök, a fegyelem fellazul, sőt, a rámenősebbek rögtön beindulnak, hiszen a főnöknő skalpja különlegesen értékes zsákmány. Ha pedig megpróbálja megzabolázni az elszabadult társaságot, egy perc alatt rásütik a „labilis hisztérika” nem éppen hízelgő jelzőjét, vagy megint jönnek az ismert, a főnöknő vezetési stílusát a hormonok játékszereként lefestő célzások.

Egy női vezető minimális extravaganciát, vagy slamposságot sem engedhet meg az öltözködésben, frizurájában, általában a megjelenésben. Ha kissé kihívóbb az elvártnál, megkapja, hogy csak korzózni jár be a munkahelyére – és még ez a legfinomabb megfogalmazás. A lazaságok büntetése a takarítónői párhuzamok, a családfa és a gyermekszoba emlegetése.

A férfiak többsége az autonóm, dinamikus nőket szereti – szavakban és legfeljebb partnernek. De azt továbbra is nehezen viselik, ha ilyen nő a feleségük, még kevésbé, ha ilyen a főnökük. Szívesen és gálánsan mérkőznek egy méltó női partnerrel, amíg a küzdelem a modern hódítás eszköze csupán szemükben. Azonban ma már egy nő számára is megnyílt a vezetői karrier lehetősége, különösen az üzleti életben.

Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy megállhasd a helyed egy vezetői pozícióban?

– ha elég autonóm vagy és az is szeretnél maradni
– ha még nem érzed magad elég autonómnak, de szeretnél szabad lenni
– ha több pénzt akarsz keresni
– ha szeretsz a csúcson lenni, ahonnan messzebbre látszik a csillogásod
– ha komolyan veszed a saját elképzeléseidet és úgy érzed, csak önmagadban bízhatsz az önmegvalósításban
– ha elégedett vagy magaddal a hagyományos női szerepekben is, de kéne még egy kis hab a tortán
– ha tartasz attól, hogy a hagyományos női szerepek nem elégítenek ki és nem is akarod őket kipróbálni
– ha elég ötletes vagy, hogy másoknak is adhass belőle
– ha ugyan nem vagy túlzottan ötletes, viszont másokat ügyesen szervezed rendszerbe

Ugyanolyan-e egy női vezető, mint egy férfi? Kell-e, lehet-e ugyanolyan?

Az, hogy egyenrangú és egyenjogú a férfival, nem azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy is kellene csinálnia. Amikor új kedvesednek be akarod bizonyítani, hogy jobban járt veled, mint az elődöddel, nem érdemes azon erőlködnöd, hogy legfőbb erősségeiben főzzed le vetélytársnődet! Csak a saját stílusodban, saját eszközeiddel nyerhetsz.
Az, hogy más vagy, mint a férfiak – ténykérdés. Ne erőlködj, hogy ezt letagadd. Ne küzdj ellene, hanem élj vele, légy büszke rá!

Mik a női / vagy annak vélt/ negatívumok?

 

– a nők labilis hangulatúak, képtelenek a racionális döntésre, érzelmeik rabjai
– DE éppen ezért sokkal pontosabban „veszik” a kommunikációs partner érzelmi állapotát, és árnyaltabban reagálnak rá. Ez konfliktus helyzetekben, vagy a mindennapos csapatmunka során jelentős előny
– nem eléggé keménykezűek, és határozottak
DE éppen ezért kevésbé merev, kevésbé hierarchikus rendszert építenek ki maguk körül, ami az egyéni kezdeményezést és kreativitást jobban segíti
– Ugyanennek másik oldala, hogy a nők kevésbé volnának kemények a vetélytársakkal szemben,
DE hajlamosabbak a kompromisszumra, kevésbé tesznek fel mindent egy lapra, és kevésbé rendelnek alá presztízs szempontoknak fontosabb értékeket
– butábbak
/ez nem igaz, DE ha mégis/ sokkal intuitívabbak és ez a problémamegoldás során újszerű alternatívák és jobb döntések megszületését eredményezheti
– fontosabb nekik a család, nem megbízható munkaerők
DE jó szervezőkészségük révén kiküszöbölhető
– kevésbé fogadják el őket vezetőnek
DE ha ezt tudatosítják, ez megalapozottabb teljesítményre ösztönöz, a reakciókészséget frissebben tartja, eredendően is jobb alkalmazkodási képességüket tovább csiszolja

 

Mindent összevetve a címben feltett kérdésre a válasz igen. A Vízöntő kor küszöbén új értékek kerültek előtérbe, eljött az ideje annak, hogy a férfiak is megtanuljanak az alkalmazkodni – nőkhöz.