Bosszantó szokások

Posted by sasfly in Interjúk, Nők lapja

– Semmiképp nem nevezném hibának a párom számomra bosszantó tulajdonságait, szokásait. Hiszen a „hiba” szubjektív: lehet, hogy amit én annak gondolok, az más számára semmiség, fel sem tűnik– szögezi le dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – Ezek a kellemetlen szokások, tulajdonságok, működési módok olyan, az ő lényegéhez tartozó személyiségjegyek, amelyekkel együtt „kaptam” és szerettem meg. Hiába mondják a nők, hogy „jaj, amikor megismertem, teljesen más volt, mint most”… Nem, az illető már akkor is rendelkezett, talán elrejtve ezekkel a tulajdonságokkal, csak könnyen lehet, hogy a nemes cél, a hódítás érdekében eleinte jobban kontrollálta magát, így a szerelme nem vette észre azt a bizonyos kellemetlen „működési módot” vagy a szerelem rózsaszín köde eltakarta. Például ha valaki tudja magáról, hogy sóher, azért kezdetben el-elviszi a barátnőjét vacsorázni. Aztán, ahogy egyre biztosabb a kapcsolatban, egyre olcsóbb helyekre mennek majd, végül inkább otthon főznek valamit, hiszen „az sokkal inkább megéri, drágám, ezt te is beláthatod”. Egy személyiség-összetevő akkor válik „hibává”, amikor észreveszem és megállapítom, hogy ezzel én nem értek egyet, én teljesen másképp szoktam meg, számomra ez furcsa. Ez a felismerés akkor történhet meg, amikor már közelebb kerültünk egymáshoz, amikor eltelt egy kis idő a rózsaszín köd felszállása után. Ha azt hisszük, már nem kell küzdeni a másikért, kiengedhetünk, és már nem csak a szebbik arcunkat mutatjuk, hanem önmagunkat őszintén meg merjük mutatni, ilyenkor nyilvánvalóbbá válhatnak az ellentétek. A „hibákhoz” kétféleképpen közelíthetünk. Ha azért keresgéljük őket, mert indokot keresünk a szakításra, akkor végzetesnek, megváltoztathatatlannak fogjuk tartani ezeket a tulajdonságokat. Ha valami bajt érzünk, és jobbító szándékkal figyelni kezdünk, majd „hibákra” találunk, akkor a kapcsolat működőképessége érdekében, üljünk le, beszéljünk róluk. Próbáljunk meg változtatni rajtuk – de ez csak akkor merülhet fel, ha abban a másik is partner, azaz ő is változtatni akar és képes. Könnyen lehet, hogy az a „hiba” olyan mélyen gyökerezik a személyiségében, hogy bármennyire is szeretné, nem tudja megmásítani. Viszont ha már megbeszélésre került, elfogadhatóbbá válhat a párja számára. Akkor is nehezen viseli majd, hogy rendetlen, de meg tud békélni vele, meg tudja érteni az okát. Azt mindenképp tartsuk észben, hogy ezek a„hibák” nem azért vannak, mert a másik bosszantani akar, ne a személyünk ellenei támadásként fogjuk fel! Ha direkt ellenére teszünk, azzal csak kikergetjük a párunkat a világból, hiszen azt fogja érezni, hogy nem fogadjuk el az ő „másságát”. Az egyik betegem fogalmazott úgy, hogy ha tizenegyből kap nyolc jó lapot a kártyában, abban ugyan van három rossz lap, de attól az még egy jó leosztás. Tehát ha a férjemnek van nyolc jó tulajdonsága, és három rossz, attól ő még egy értékes ember.

Lux Ádámék után:

– Ilyen esetben le kell ülni, és beszélni a férjjel – szigorúan az „ő nyelvén”, megerősítve abban, hogy mennyire jó, hogy ő ilyen rendes, hiszen így kiegészítik egymást, ezzel egyensúlyban tartja a kapcsolatot! De. Igazán azzal tudna segíteni a feleségének, hogyha ritkábban emlékeztetné a rendetlenségére, hiszen így lehet, hogy Ildikó egy idő után dafke nem fog elpakolni. Kétségtelen, Ádámnak nagyon nehéz megállnia, hogy ne szóljon, ha egy óriási kupac vasalatlan ruhát lát, hiszen ez neki szinte fizikai fájdalom. Oda kell figyelnie magára, le kell higgadnia, hogy ne indulatból vágjon oda néhány szót, és tudatosan irányítania kell magát, hogy „oké, nyugalom, most nem szabad megszólalnom, úgyis el fog pakolni lassan”. Ádám és Ildikó – mint nagyon sok pár – egyszerűen ebből a szempontból különböző emberek. Ha ezt elfogadják, boldogan élhetnek akár száz évig is.

Dani és Zsuzsa után:

– Zsuzsának meg kell értenie, hogy Dani ilyen típusú fiú, valószínűleg egyik barátnőjének sem vallott szerelmet tízpercenként. Könnyen lehet, hogy azért, mert ő csak akkor mondja ki ezt a – számára is fontos – mondatot, ha annak helye, súlya, jelentősége van. Valószínűleg nem akarja az állandó ismételgetéssel eljelentékteleníteni a szerelem érzését. Fontos szabály, hogy olyat ne várjunk el a párunktól, amire nem képes. Zsuzsa egyébként egy remek taktikát alakított ki az évek során, és ha ezzel fenn tudja tartani a fiú vágyát, érdeklődését, akkor miért ne használná? Bár a szavaiból úgy veszem ki, Dani is játszadozik a „macsósággal”, és ha egy kapcsolatban túl sok a játszma, azon még lehet mit formálni.

Mártáék után:

– Mártáéknak egyességet kell kötniük. Ha már arra rá tudta venni Gábort, hogy egy kutya bejöhet a lakásba, az azt mutatja, hogy a férjében van kompromisszumkészség. Lehet, hogy abba nem fog beleegyezni, hogy vegyenek még egy kiskutyát és nem is fogja egyedül sétáltatni az ebeket, de nyugodt egyeztetés után a már meglévő helyzetben közelíthetik az álláspontjaikat. Például megbeszélhetik, hogy figyeljük a kinti hőmérőt, és ha mínusz tíz fok alá süllyed a hőmérséklet, akkor bejöhet a többi állat is, hiszen azok ugyanúgy fáznak, mint a dalmata. Hasonló helyzetről másoknál is beszámolhatunk: az egyik fél szintén nem rajongott annyira az állatokért, mint a párja, de volt egy kutyájuk. Az eb képtelen volt leszokni arról, hogy ne az anyósülésen utazzon, bármit is csináltak, kirobbanthatatlan volt. Azt viszont közös erővel elérték, hogy az ágyra ne másszon fel, így elnézték neki az autóbeli viselkedését. Ez a pár is tudta, a közös megegyezéshez mindkét félnek engednie kell!

Laciék után:

– Laci „prédikátor”-típus. Ez a tulajdonsága imponáló lehetett a Mónikával való megismerkedésük elején, amikor filozofálgattak egy-egy kérdésről. Biztosan kellemes volt hallgatni, milyen szépen, okosan fejti ki a véleményét – elméletben a gyakorlati dolgokról. Ez viszont a hétköznapokban könnyen idegesítővé válhat. A legjobb taktika, ha hagyjuk, hogy elmondja, utána pedig úgyis azt csináljuk, amit mi szeretnénk. Felesleges vitatkozni, indulatokat kelteni, hagyni kell, hogy kiteljesedjen a mondandójában, így ő is elégedett lesz.