Kire hallgatsz? Ki segít, a dönteni kell?

Posted by sasfly in Interjúk, Nők lapja

Boldog lehet, akinek van igazi „mestere”, vagy legalábbis mentora, aki segít az életben eligazodni. Ha nincs ilyen ismerősün, akkor is érdemes néha új nézőpontokat, „külső szemet” keresni, hogy könnyebben megoldjuk a problémáinkat.

Bár azt mondják, mindent magunknak kell kitapasztalnunk, magunknak kell megbirkóznunk a problémás helyzetekkel, sokszor már önmagában segít, ha mellettünk áll valaki, aki csupán a jelenlétével, a biztatásával segít. Dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos is azt mondja, a tanulási folyamat része, ha megtapasztaljuk, hogyan küzdünk meg a gondjainkkal, mégis áldás, ha van valaki, aki „megtanít” az életre. A legelső „mentor” a szülő, de amikor a gyerek – már kiskamaszként – elkezd leválni róla, kezd korlátozottá válni a szülő tanítási lehetősége, és a későbbiekben, önálló életünk során pedig már számos olyan helyzettel találkozhatunk, amelyben a szülő nem feltétlenül tud segíteni (például bizonyos munkahelyi problémák esetén).
– A szülő bölcsessége már nem mindig véd meg, míg egy független „mester” – aki természetesen szintén meg akar védeni – másképpen vonódik be a helyzetbe, és segíthet, hogy kívülről rálássunk, és megtaláljuk a saját megoldásainkat – vélekedik a pszichiáter. – A „mester” persze bárki lehet: egy tapasztalt, jó beleérző képességgel rendelkező kolléga, egy tanár, de akár egy barát vagy barátnő is. A mester (vagy mentor) a tapasztalataival, bölcsességével segít. Nem szükséges, hogy idősebb legyen, inkább az a fontos, hogy a kérdéseivel, felvetéseivel, az új nézőpontok megmutatásával kreativitást váltson ki a „tanítványból”, és inspirálja őt.

Keretes
Mire jó a naplóírás?
Dr. Somogyi Andrea azt tanácsolja, ha gondban vagyunk, és nincs senki a környezetünkben, akihez fordulhatnánk, a naplóírás is segíthet, hiszen ezzel nemcsak átgondoljuk és összegezzük az adott napunkat, hanem azzal, hogy leírjuk a történteket, már kívülről is képesek leszünk rálátni. Egy nehéz élethelyzetből azért is nehéz megtalálni a kiutat, mert túlságosan benne vagyunk, ám ha „kiírjuk” magunkból, akkor automatikusan külső szemmel is ráláthatunk.

A barát lehet ránk dühös, a szakember nem

Esetenként persze nem elég egy barát, egy ismerős: hiába mondjuk el a gondunkat, mégsem találjuk meg a kiutat. Ilyenkor jöhet szóba a külső, független segítség (például pszichológushoz, pszichiáterhez, coach-hoz, vagy paphoz is fordulhatunk). Ők ugyanis érzelmileg függetlenek, kívülről látják a helyzetet, és nem mondják meg, hogy mit kellene tennünk, hanem abban segítenek, hogy kiderüljön: mi lehet a hozzájuk forduló, tanácstalan ember saját megoldása.

– A barát érzelmileg bevonódik a helyzetünkbe, például együtt sír velünk, vagy éppen haragszik ránk, ha szerinte nem megfelelően cselekedtünk – mondja dr. Somogyi Andrea. – A pszichológus, pszichiáter, a coach és a pap viszont nem sír velünk, nem haragszik ránk, tehát úgy áll közel a hozzá fordulóhoz, hogy mégis távolságot tart, és így az illetőt a saját megoldásaihoz tudja hozzásegíteni. A barát sokszor a saját megoldásait próbálja ránk erőltetni. Akkor is érdemes független szakemberhez konzultációra menni, ha többekkel átveszélve, a problémát ezerszer átrágva sem találunk semmiféle „jó” megoldást, olyat, amivel azonosulni tudnánk.

Amikor mást mond a testünk

Kiss-György Ádám nemcsak coach (lelki „tréner”), hanem a Rögtönzések Színháza megalapítója, a Nők Lapja Alkotótábor egyik tanára is. Sokszor dolgozik színészekkel, és pont ezen munkája során látja, mennyire fontos, hogy harmónia legyen a testünk üzenete és a verbális üzenetünk között.

– Néha mást mond a test, mint amit maga az illető – kezdi a szakember. – Előfordulhat, hogy valaki magabiztosan beszél, ugyanakkor a gesztusai önbizalomhiányról árulkodnak. A foglalkozások során arra is törekszünk, hogy egység, harmónia alakuljon ki a kétféle üzenet között. Az egyik amatőr színész (egyébként pszichológus) „mentoráltam” Szabó Judit, aki remekül ismeri a lélek nyelvét, és az amatőr színházban megtanulta a testét, a gesztusait is jobban, kifejezőbben használni, már mer gesztikulálni, meri mozdulatokkal nyomatékosítani a mondanivalóját – már nincs lefagyva a teste! A sokat gondolkodó, „szellemi” emberek általában kevesebbet használják a testbeszédet. Ellenben másoknál pont ebből kell egy kicsit lefaragni, hogy megkapjuk az egységet: ha harmóniába kerül a testi és szóbeli üzenetünk, akkor jobban érvényesülhetünk egy-egy helyzetben.

Változtatni a belső hiedelmeinket

Kiss-György Ádám coachként is azt segíti, hogy a hozzá fordulók kreatívabbakká váljanak a problémamegoldásban is. Példaként említi azt a középvezetőt (nevezzük Annának), akinek teljesítményorientált és tekintélytisztelő főnöke volt. Anna azt hallotta a cégnél, hogy tartani kell a főnökétől, és nem tisztázta vele, hogy mik az elvárásai, hanem csak találgatta. Végül egy beszélgetés során a felsővezető elmondta, hogy többször szeretne visszajelzést kapni tőle, és kíváncsi az ötleteire. Anna meglepődött, hiszen az volt a „belső hiedelme”, hogy egy tekintélyelvű vezetőhöz nem lehet ilyen módon közelíteni. A beszélgetés után hónapok alatt szinte partnervezetővé vált, hiszen az ötleteivel rengeteget segített a főnökének, kiteljesedett, kreatívvá vált.

– Az ő esete is arra példa, hogy nagyon gyakran a belső hiedelmeink akadályoznak abba, hogy megtegyünk egy-egy lépést, mind a magánéletünkben, mind a munkánkban! – magyarázza szakértőnk. – A párkapcsolatban is nehéz helyzetek alakulhatnak ki a belső hiedelmeink miatt, például a nők gyakran azt gondolják, hogy nem illik, nem szabad kérniük, ha valamire szükségük van, hanem azt várják, hogy a párjuk magától rájöjjön, mit szeretnének – holott pontos, világos fogalmazással sokkal többet elérnének. Lehet, hogy az első pillanatban nem tűnik romantikusnak egy nő számára, ha azt mondja a partnerének: „Szeretnék több estét kettesben tölteni veled!”, mert esetleg „instrukciónak” érzékeli, de a partnere megérti a világos kérést, üzenetet, és tud rá reagálni!

Rendkívül fontos, hogy általában nem a külső körülményeket (vagy a főnökünket, a párunkat) kellene megváltoztatni, hanem a mi ahhoz/hozzá való viszonyulásunkat kreatívan átalakítani! Ebben segíthet a coach (is). Akkor érdemes coach-hoz fordulni – legyen szó magánéleti kérdésről vagy másról -, amikor valaki belső akadályoztatás miatt nem talál új megoldási lehetőségeket. A coach-csal tíz-tizenöt alkalom során, célorientáltan, gyorsan megtalálhatók azok a megoldások, lehetőségek, amelyek mások, mint amiket az illető megtanult vagy magával hozott, és mégis illenek hozzá, tehát használni tudja őket az életben.

Fejős Éva