„Nem is iszom, csak a fejem fáj!”

Posted by in Interjúk, Nők lapja

Alkohol és drog a családban

A szülő szenvedélybetegsége minta lehet a gyerek számára: később esetleg ő is ezt a „megoldást” választhatja a problémáira. Ezért muszáj beszélni a függőségről a gyerekekkel azokban a családokban, ahol valamelyik szülő iszik/drogozik. Ugyanígy a nyílt kommunikáció előzheti meg, hogy a tizenéves gyerek rákapjon valamilyen függőséget okozó szerre…

A hazai lakosság 5-6 százaléka (azaz közel 500 ezer ember) komoly alkoholfüggő. Az alkoholisták kb. 25-35 százaléka zugivó. Egyes becslések szerint az alkoholisták 10-20 százaléka kezeletlen depresszió miatt fordult az italhoz.

– Azt hiszem, a feleségem alkoholista. Üres üvegeket találok eldugva a szekrényben, és gyakran viselkedik úgy, mintha részeg lenne, bár azt mondja, hogy a felelősségteljes munkája miatt gyakran nyugtatót kell szednie, és emiatt „kába”. Ötéves fiunk hozzám rohan, amikor anyukája ilyen állapotba kerül, és azt mondja, „fél tőle”. Nem tudok vele beszélni erről, tagadja, hogy iszik – ezt mesélte egy ismerősöm barátja (nevezzük Tibornak), és később rájöttem, hogy nagyon sokszor dugják az alkoholisták partnerei a fejüket a homokba, és a gyerek előtt is „magyarázatokat” gyártanak a másik szülő viselkedésére.

A gyerek mindent észrevesz

– A gyerek nem hülye! – fogalmaz keményen dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – Már egészen kicsi korában észreveszi, ha a szülő szenvedélybeteg: iszik, drogozik, vagy „csak” nyugtatózza magát. Ha nem is tud még beszélni, megérzi, hogy a szülő megváltozik ilyenkor. Természetesen egész más, ha valaki társasági ivó, és csak ritkán, társaságban iszik egy-egy pohárral, és nem változik meg, hanem normál keretek között marad az ivás. Amikor nem erről van szó, hanem arról, amit Tibor mesélt, akkor az nagyon félelmetes a gyerek számára, hiszen a szülő alkoholos, gyógyszeres, drogos állapotban nem reagál következetesen, és minden kiszámíthatatlanná válik.

Hogyan lehet megóvni a gyereket?

Persze az is előfordulhat, hogy valaki nem alkoholista, de nagyon ritkán mégis felönt a garatra. Ilyenkor is érdemes elmondani a gyereknek: apa/anya azért viselkedik furcsán, mert sokat ivott, de holnapra ki fog józanodni. Tiborék esetéről szakértőnk úgy tartja: káros, hogy Tibor nem beszél nyíltan otthon a problémáról. Az alkoholista párjának két dologról kellene elgondolkodnia: a kapcsolatuk jövőjén, illetve azon, hogyan lehet a gyereket megvédeni. Mindkettőre a válasz: a függőséget kezelni kell, illetve a kapcsolatot rendbehozni (ha lehet még), hiszen a gyerek számára is káros lehet ez a minta: később, felnőttként ő is hasonló módon „oldhatja meg” problémáját, még akkor is, ha elutasítja a szenvedélybeteg szülő viselkedését. A konkrét esethez szakértőnk még hozzáteszi: nem elég addiktológushoz menni, szerinte pszichoterápiára is szükség lehet, hiszen a probléma valószínűleg mélyről gyökerezik.

„Túl szigorú voltam vele?”

Sok szülőt ér óriási sokk, ha az egyébként „jó” gyerekéről kiderül, hogy már kipróbálta az alkoholt, vagy valamilyen kábítószert. Beszélgetőtársam, Zsolt irtózatos dühbe gurult, amikor a gimnáziumból behívatták: tizenhat éves fia a semmibe mered az órákon, és gyógyszereket találtak nála.
– Bálint már az óvodában is kicsit magának való gyerek volt – meséli. – Ma már tudom, hogy a nehezen beilleszkedés is lehet jelzés: jobban kell rá figyelni. Nem volt szenvedélybeteg a családunkban, és Bálintot szigorúan neveltük (főleg én), szerettem volna, ha ő is reál pályán ér el sikereket. Nem tanult túl jól, amikor hazajött a suliból, általában lefeküdt aludni (ma már tudom, hogy a nappali alvás-éjszakai ébrenlét is jelzés), éjjel zenét, szöveget írt. Ezután kiderült, hogy gyógyszereket szed, és már füvezett is párszor. Sokkal szigorúbb lettem, kikérdeztem a tananyagot, alig engedtem el valahová. Sajnos, most már abban is biztos vagyok, hogy inkább megengedőn kellett volna beszélgetnem vele, ugyanis titokban folytatta, csak már néha a kokainozott is. Amikor eltűnt itthonról a tartalékpénzünk, és kiszedtem Bálintból, hogy ő vette el: kokainra kellett a pénz. Bálintot elvittük addiktológushoz, én drogos gyerekek szüleivel kezdtem terápiára járni, ahol tudatosították bennem, hogy a szigorral csak azt értem el, hogy még inkább tagadjon – és nem azt, hogy leálljon a szerről. Nagy nehezen leérettségizett, a következő év rémálom volt, mert újra gyógyszerezni kezdett. Egy évvel később már nem bírtunk vele. Nem volt hajlandó elvonóra menni, dührohamaiban tört-zúzott, nem volt állása, nem tudott továbbtanulni… Végül elköltözött egy lányhoz. Azt hittük, jobb lesz, de amikor fél évre rá visszatért, tetves volt és kiéhezett… Azt mondtam, hogy csak akkor jöhet vissza, ha részt vesz egy komoly elvonókúrán. Háromszor esett vissza, végül a negyedik, egy elég kemény kúra, valószínűleg sikerrel járt. Azért mondom, hogy valószínűleg, mert ennek már négy éve, és Bálint azóta tiszta. A házunkból leválasztottunk neki egy részt, ott él, verseket ír, egy kis háztartási üzletben eladó. Nem szólok bele az életébe, de egyre többet beszélgetünk. Félek, hogy bármikor visszaeshet, de igyekszem a támasza lenni, ha már gyerekkorában nem voltam az. Tudom, nem kéne bűntudatot éreznem, de azt gondolom, hogy túl kemény és túl szigorú apa voltam. És még egy tanács: ha valaki azt látja, hogy a gyereke elkezdett inni/drogozni, akkor nem nyomozgatni kell utána, nem a tiltásokat megduplázni, hanem a tükörbe nézni: és mi a helyzet itthon, mitől kezdődött ez az egész? Nem titok, mi a feleségemmel párterápiára jártunk, amikor Bálint elköltözött, mert már a válás előtt voltunk… Szóval, őszintén kellene beszélgetnie a szülőnek a gyerekkel, akkor talán nem esik bele ebbe a szörnyű mély gödörbe, ahonnan nagyon nehéz a visszaút…
Fejős Éva

Ha őszinte a gyerek

– Nem mindegy, hogy a gyerektől tudja-e a szülő, hogy már kipróbálta az alkoholt, füves cigit, vagy mástól – magyarázza dr. Somogyi Andrea. – Ha a gyerektől tudja a szülő, az azt jelenti, hogy őszinte, nyílt kommunikáció van köztük, és lehet beszélgetni a témáról. Ha mástól (például tanártól) tudja meg a szülő a dolgot, akkor még inkább kellene figyelnie a gyerekre, többet, sokkal többet beszélgetnie vele, például azért is, hogy felismerje: egyszeri eset volt-e az a „múltkori”, vagy azóta is szeren él a gyerek. Ha igen, akkor muszáj szakembertől (addiktológus és pszichológus, pszichiáter, vagy drogcentrumok) segítséget kérni, egyedül nem lehet megoldani a problémát! És valamit kell „adni” a szer helyett a gyereknek: értelmes közösségi élményt (szakkörök, sportolás, színjátszókör stb.)!

Szenvedélybeteg gyerekek…

Nagyobb eséllyel lesz szenvedélybeteg a gyerek, ha kiegyensúlyozatlan családban él; ha az a „titkos” küldetése, hogy betegségével összetartsa a családot; ha az anyjának ambivalens a viszonya az anyasággal kapcsolatban; ha a gyerek megszületése után az apa félt, hogy elveszíti a párja figyelmét; ha fizikailag elhanyagolják; ha a szülő a problémákat gyógyszerekkel, itallal „kezeli”; ha a szülő agresszív; ha fel nem dolgozott, át nem beszélt haláleset történt a családban; ha csúnya válással, sárdobálással végződött a szülők kapcsolata.

dr Somogyi Andrea honlapja