Szexfüggőség

Posted by in Interjúk, Nők lapja

Szexfüggőség: sztárbetegség, vagy alibi?

Azt már tudjuk, hogy a játékszenvedély, a boltkór és a sportmánia pszichiátriai kórkép, de még ma is elhűlök, ha azt hallom, hogy egy „csajozós” sztár valójában beteg, és kezelni kell, mert szexfüggőségben szenved. A betegségek körébe tartozik-e, ha valaki – gyakran állandó partnere mellett – újabb és újabb hódításokban éli ki magát, vagy csupán alibiként használja ezt a „diagnózist”?

Ugye, maguk előtt látják az X-akták sármos sztárját, David Duchovny-t? Sokak előtt talán az a kép is megjelenik, amint David gyönyörű feleségével, a színésznő Tea Leonival pózol szerelmesen a kamerák előtt. Nos, nincs többé szerelem, és nincs többé házasság sem: Leoni nem bírta elviselni, hogy Duchovny szexfüggőségben szenved, és ezért unos-untalan egyéjszakás kalandokba keveredett a házasságuk idején. Duchovny végső kétségbeesésében egy klinikán kezeltette magát, de a házasságukat már nem tudta megmenteni. Áldozatnak érzi magát, és lehet, hogy valóban áldozat – nem a nőké, hanem egy kóros szenvedélyé, amelynek nem tud parancsolni. Aki valóban szexfüggőségben szenved, annak olyan erős a késztetése a külső partnerekkel történő szexuális aktusra, mint egy játékszenvedéllyel sújtott betegnek arra, hogy akkor is lemenjen a játékterembe és bedobálja a félkarú rablóba, vagy elrulettezze-elkártyázza a pénzét, ha már tetemes adósságot halmozott fel, és az egzisztenciáját veszélyezteti a játékkal. Mégis lemegy a terembe, mert „muszáj”.

Állítólag Duchovny is így csapott le a rajongó lányokra újra és újra, vagy legalábbis elfogadta felajánlkozásaikat. Belső késztetés hajtotta, miként egy időben Michael Douglast is (de róla majd később, hiszen ő – állítólag – meggyógyult). Halle Berry első házassága azért ment tönkre, mert a férje szexfüggő volt, és mindig újabb „vadat” akart becserkészni. Angelina Jolie sem járt jobban korábbi férjével, Billy Bob Thorton színésszel: a férfi sorozatban csalta a sztárt, és még mentsége is volt minderre: a szexfüggőség.

Késztetés, kielégülés, bűntudat

– Létező kórállapotról beszélünk – mosolyog dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – Akkor használjuk a függőség diagnózisát, ha egy hétköznapokban „normálisan” jelenlévő viselkedés elszabadul, és meghatározza az illető életét. Az úgynevezett viselkedési függőségek körébe tartozik többek közt az alkoholizmus, a drog- és szexfüggőség, a játék-, a munka-, az internet-szenvedély, a boltkór és a sportmánia is. A függőségi ciklusnak van egy jól követhető menete: első lépésben érkezik egy erős belső késztetés, amikor az illető azt érzi, hogy valamit meg kell tennie, szexfüggőség esetén például pornóoldalakat kell néznie, vagy szexuális aktust kell kezdenie valakivel. A feszültség mindaddig növekszik, amíg a kielégülés be nem következik. Ezután a felszabadultabb állapothoz bűntudat csatlakozik, mert az illető tudja, hogy mindezt nem kellett volna megtennie, mégis, hamarosan minden kezdődik elölről.

A pszichiáter hangsúlyozza: az nem szexfüggőség, ha valaki az állandó partnerével gyakran – akár naponta többször – szeretne együtt lenni, és mindketten boldogok ezzel. A szexfüggőknél ugyanis a bűntudat miatt kialakul a kettős életvitel: a világ felé normális életvezetést mutatnak, mint például Duchovny is jó ideig a boldog férj-boldog családapa üzenetet küldte „kifelé”, de nem tudott a késztetésének megálljt parancsolni, és folyamatosan külső kapcsolatokat létesített. A szexfüggők sűrűn váltogatják alkalmi partnereiket, és idővel egyre erősebb ingerekre van szükségük ahhoz, hogy elérjék a kielégülést. Ezért gyakran szélsőséges szexuális helyzetekbe keverednek: például csoportszexbe, vagy prostituáltakkal közösülnek extrém körülmények között, netán szvingerklubokban leselkednek a többi pár után. És egy újabb sztár neve álljon itt: a sármos Jack Nicholsoné, aki állítólag több mint kilencezer nővel létesített kapcsolatot. Nicholson esetleg szintén szexfüggőségben szenved(ett): egy hollywoodi ex-madám a visszaemlékezéseiben azt írta, a színész egyre többször vágyott prostituáltakkal együtt lenni, és egyre extrémebb kérésekkel fordult hozzájuk.

– Valódi szexfüggőség esetén ez igen gyakori – bólint szakértőnk. Idővel ugyanis a függőség (mint bármilyen más szenvedélybetegség) meghatározza a beteg egész életét, és egyre erősebb ingerekre van szüksége. Van olyan páciens, akit a szexfüggőség a kriminalitás felé is elvihet, mert egyre agresszívabbá válik szexuális helyzetekben.

„Ne haragudj, hogy megcsallak, de ez a betegségem”

Persze, felmerül a kérdés, hogy „sztárbetegség”-e a szexfüggőség. Somogyi Andrea azt mondja, vannak függőségre hajlamos emberek, és általában a személyiség, valamint a külső környezet határozza meg, hogy a kóros állapot melyik formája alakul ki az illetőnél. Mivel a hírességeket rajongók veszik körül, a szenvedélybetegségre hajlamosaknál könnyebben alakulhat ki a szexfüggőség, hiszen a nők önként ajánlkoznak fel nekik. (A statisztikák szerint a szexfüggők nyolcvan százaléka férfi.)
Alibiként a diagnózis nemigen használható, legalábbis a szakemberek meg tudják állapítani, hogy valaki „csak” párhuzamos kapcsolatokat tart fenn, és nem meri vállalni a felelősségét, hogy megcsalja az állandó partnerét, tehát alibiból takaródzik-e a szexfüggőséggel, vagy valóban beteg. Aki beteg, azt kezelni kell, mint ahogyan minden szenvedélybeteget. Mit tehet az a nő, akinek a partnere ekként mentegetőzik: „Ne haragudj, drágám, amiért megcsallak, de tudod, hogy szexfüggő vagyok”? Az adekvát válasz: „Rendben van, menjünk el terápiára!”. A kezelést választotta egyébként Michael Douglas is, mert fiatal felesége, Catherine Zeta-Jones nem hagyta annyiban, hogy Douglas a betegsége miatt meg fogja majd csalni. Douglas komoly terápián vett részt (úgynevezett névtelen szexfüggők csoportjába került, amelynek ugyanolyan tizenkét lépéses leszoktató programja van, mint a névtelen alkoholistáknak), illetve házassági szerződésükben aláírta, hogy félrelépésenként ötmillió dollárt köteles kifizetni a feleségének… És, lássunk csodát: a színész meggyógyult!

– Amennyiben Douglas valóban beteg volt, tényleg csak a terápia segíthetett rajta, illetve a tudat, hogy félrelépés esetén elveszítheti a nagy szerelmét – mosolyog szakértőnk, de hozzáteszi: mint bármilyen szenvedélybetegség esetén, a szexfüggőknél is nagy a veszély, hogy amint kigyógyulnak a szenvedélyükből, belecsúsznak egy másikba. Miként Pete Doherty rockzenésszel is történt: amint megpróbált leállni a kábítószerezéssel, a szexfüggőség tünetei jelentkeztek nála. Persze, ha játéktermek közelében dolgozna, és nem rajongó nők várnák koncertek után, akkor nyilván nem a szexfüggőség tört volna ki rajta, hanem valószínűleg a játékgépek felé irányult volna a figyelme.

Akik nem betegek, csak dicsekvők

És mi a helyzet azokkal, akik nem szenvednek függőségben, hanem inkább csak dicsekedni igyekszenek hódításaikkal? Somogyi Andrea szerint azoknak a férfiaknak, akik partnereik számával kérkednek, inkább a férfiszereppel vannak problémáik, és ezeket kellene megoldaniuk. Sokszor előfordul például, hogy idősödő férfiak, egykor sármos sztárok emlegetik, hogy több ezer nőt öleltek a karjaikban – ők a korosodástól félnek, illetve elismerésre és figyelemre vágynak: arra, hogy régi „fényükből” visszahozhassanak valamit.
Fejős Éva