Tegnap még kívántalak, ma már csak szeretlek

Posted by in Interjúk, Nők lapja

Ha a vágy elcsitul

Ránézel, és tudod: szereted őt. Mégsem vonz már hozzá az a felkavaró szenvedély, mint régen. Nosztalgiával gondolsz vissza kapcsolatotok kezdetére, amikor bárhol, bármikor szívesen szerelmeskedtetek egymással, és azt kérded magadtól: visszahozhatók-e még a régi, heves érzelmek, érezhetitek-e újra egymás iránt az egykori, perzselő vágyat?

Sok párral megesik, hogy az együtt töltött évek során a rutin felőrli a korábban oly izgalmas szerelmi kapcsolatot, a heves érzelmek megszelídülnek, és már nem kívánják annyira az együttlétet a másikkal, mint a szerelem kezdetén. És pontosan ide ugorjunk vissza, a kapcsolat kezdetére! Dr. Somogyi Andrea pszichiáter ugyanis azt mondja, az egymástól való eltávolodás nagyon gyakran akkor kezdődik, amikor a szerelem fellobbanására jellemző „rózsaszín köd” kezd feloszlani, tehát amikor már nemcsak a másikra gondolunk a nap minden percében, amikor nem idealizáljuk őt – hanem kezdjük reálisan látni a párunkat. Ilyenkor azt hihetjük, már nem kell minden pillanatban tennünk azért, hogy a kedvesünk szeressen minket. A kapcsolat még nagyon jól működik, ezért sokan kényelmesen „hátradőlnek”, azt gondolván, ez már mindig ilyen jó marad, s nem kell dolgozni érte. Holott pontosan ekkortól alakul ki a veszély: ha nem foglalkozunk továbbra is intenzíven a partnerünkkel, ha nem figyelünk a vágyaira, a jelzéseire, akkor hosszú távon a szexuális életünk is beleszürkülhet a hétköznapok rutinjába.

– Egészen apró dolgokra gondoljunk! – mondja szakértőnk. – Például: ha azt veszem észre, hogy a párom ma nem akar szeretkezni, akkor ne erőltessem, mert ez is azt jelenti, hogy figyelek a vágyaira. S hogy a szexuális életünk ne szürküljön el, bizony, már az első együtt töltött évektől figyelni kell arra, hogy romantikus – esetleg extrém – helyszíneken tölthessünk együtt kettesben némi időt, s vigyünk változatosságot a szeretkezésbe, akár a helyszínt, akár a „technikát” illetően. A legfontosabb, és ez már komoly munka: meg kell beszélni, ha valami nem jó valamelyik félnek a szexben, s ugyanígy mondjuk el azt is, hogy mit szeretnénk, hiszen a legtöbb esetben azért következik be a szexuális elhidegülés, mert valamelyik fél nem meri, nem akarja elmondani, hogy neki valami nem esik jól. Ki kellene találni minden párnak olyan kifejezéseket, amelyekkel közölni tudják efféle vágyaikat. Sokan túlzott szemérmességből nem osztják meg a partnerükkel, hogy mit szeretnének, illetve mi nem jó nekik a szeretkezésben, arra gondolnak: „Mit fog rólam hinni, ha ilyesmit mondok neki?”. Holott, ha évekig magában tartogatja valaki ezeket a fontos közlendőket, akkor eljuthat odáig, hogy már nem kívánja a kedvesét, mert nem nyújt – maradéktalan – örömöt neki a szex.

Sosincs késő!

„És miért nem mondtad évekig, hogy neked nem jó velem?” –ettől a kérdéstől ne tartsunk, mert lehet ugyan, hogy felteszi a partnerünk a „vallomás” után, de ha erre finoman az igazságot feleljük (például: „nem akartalak megbántani”), akkor máris jó úton haladunk, hogy a vágyat felébresszük. Szakértőnk úgy látja, akár harminc év nem túl örömteli házasélet után is el lehet indulni a változtatás útján, és ehhez mindenképpen az őszinte megbeszélés az első lépés.

– Van olyan pár, ahol a férfi naponta akart szeretkezni a feleségével, éveken át, mint kiderült, azért, hogy így bizonyítsa a nő előtt a férfiasságát – mondja a pszichiáter. – A feleség számára a gyakori szex egyre inkább teherré vált, de csak hosszú idő után mondta ezt el a férjének. Ha nem várt volna tíz évet ezzel a bejelentéssel, hanem az elején elmondta volna neki, amikor megérezte, hogy a napi szex számára feladattá kezd válni, akkor valószínűleg nem jutottak volna el odáig, hogy a nő vágya szinte teljesen megszűnt a párja iránt, s azt később csak bizonyos technikákkal, hosszas „munkával” tudták újra feléleszteni.

Somogyi Andrea egy másik esetet is elmesél: egy pár tizenkét év házasság után érezte, hogy kihunyt köztük a vágy, s ez azért is jelentkezett problémaként, mert már szerettek volna gyereket. Kiderült a kezelés során, hogy a feleség kínosnak tartotta volna elmondani a férjének: nem bírja elviselni, hogy a párja már nem ad magára, s hogy pocakja nőtt, ezért nem kívánta a szeretkezést sem. Amikor a férj ezt megtudta, elkezdett futni, újra odafigyelt magára, a külsejére, s lassan helyreállt a szerelmi életük is.

– Finoman, de határozottan el kell a partnerünknek, ha valami nem tetszik benne, ha valamiről azt érezzük, hogy megöli a vágyunkat! – mondja a szakember.

Vágykeltő technikák

Ami régen jó volt, az mára lehet, hogy unalmassá vált, talán azért, mert ha mindig, minden ugyanúgy történik, akkor azt szép lassan megszokjuk, talán pedig azért, mert úgy érezzük, már semmi újat nem tartogat számunkra a párunk. Ilyen helyzetekben a szakemberek különböző gyakorlatokat írnak elő a párnak „házi feladatként”, amelyek abban segítenek, hogy a két ember újra egymásra találjon. A feladatok lényege, hogy a pár meg-, illetve „újratanulja” egymást. (Lehetséges, hogy a szexuális kommunikációs nehézségek miatt soha nem is ismerték egymás vágyait, a másik testét és egymás szexuális igényeit igazán.)

Gyakran első gyakorlatként azt adja a szakember, hogy bizonyos ideig semmiféle testi kapcsolat nem lehet a két ember között, még érintés sem! Tudjuk: a tiltott gyümölcs mindig édesebb, tehát gyakori, hogy hirtelen kívánatossá válik az az ember, aki évek óta mellettünk fekszik, de már jó ideje nem gondoltunk rá vágyakozva. Ám továbbra is tilos az érintés (és persze minden más), még akkor is, ha már megjelent a vágy! Ezzel a gyakorlattal pontosan a vágy felélesztése a cél, majd jön a következő gyakorlat, amikor már meg lehet fogni a másik kezét, s később csókolózni is lehet… Ezután megengedett lesz a simogatás, majd a pettingelés, és csak hosszabb idő múltán, a legutolsó „gyakorlat” eredményezheti a csúcspontot, vagyis az örömteli szeretkezést. A gyakorlatsort nem véletlenül állítják ekként össze, hiszen a pár ugyanazokat a fázisokat járja így végig lassan, fokozatosan, mint amikor két kamasz szerelembe esik és elkezdenek együtt járni. Közben pedig megtörténik, ami esetleg a kapcsolat indulásaként nem történt meg: a partnerek egymásra figyelnek, figyelik a másik jelzéseit, érzéseit, megosztják egymással azt, hogy számukra mi a jó. Eközben megtanulnak őszintén, nyíltan beszélni egymással a szexualitásról.

– Ehhez azonban tényleg az szükséges, hogy mindketten küzdeni akarjanak a kapcsolat javítása, a vágy visszaszerzése érdekében – teszi hozzá a pszichiáter. – Tudni kell, hogy idősebb korban már nem érdemes azt várni önmagunktól és a partnerünktől, hogy olyan intenzitással és gyakorisággal legyünk együtt, mint húszévesen – mert ez irreális elvárás, ami kudarcélményhez vezethet. És egy tévhitre is felhívnám a figyelmet: ugyanazt a vágyat nem érezhetjük, mint a kapcsolat elején, hiszen pontosan ugyanazok az érzések, érzelmek nem jöhetnek vissza még egyszer – de hasonlóak, vagy akár mélyebbek igen.

Fejős Éva

Vágygyilkos: a stressz

Amikor valaki nagyon feszült például a munkahelyi problémái miatt, akkor teljesen természetes, hogy csökken a szexuális vágya a partnere iránt. Ilyenkor érdemes őt kicsit kirángatni a gondolataiból: ha elmegyünk vele színházba, moziba vagy egy-egy hosszú hétvégére, akkor oldódik a feszültsége, felszabadulnak az energiái, és visszatérhet a vágya is. Fontos, hogy észrevegye a partner: most nem arról van szó, hogy a másik nem szereti, vagy nem kívánja őt, hanem éppen fokozott feszültségben éli a napjait.

Átmeneti változást hozhat a klimax

Bár egészségrovatunkban a férfiklimaxról írunk, dr. Somogyi Andrea szükségesnek tartja megjegyezni: egy nőnek tudnia kell, hogy a párja is szenvedhet a változókor tüneteitől, és ekkor – átmenetileg – esetleg nem vágyik annyira a szexuális együttlétre. A klimax időszakában a nőknek is fájdalmas lehet a szeretkezés, ezért csökkenhet a vágyuk. Ilyenkor érdemes nőgyógyásztól segítséget kérni, illetve megbeszélni a partnerrel, hogy finomabban, óvatosabban közeledjen a szeretkezés során.

dr Somogyi Andrea honlapja