Szálljunk vagy ne szálljunk? – Repülési fóbia

Posted by in Tűnetekről érthetően

Az emberiség egyik évezredes álma volt a repülés, gondoljunk csak Ikaroszra, vagy Leonardo da Vinci vázlataira.
Majd megvalósult az álom, napjainkra hétköznapi közlekedési eszközzé vált a repülőgép. Része lett az életünknek, de egyben szorongások forrása is, hiszen mégiscsak a földre születtünk.

Hiába tudjuk, hogy a számokat összesítve a repülőgép a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, a terrorcselekmények szörnyűségeinek ellenére, hiszen összevetve az ún. utaskilométereket, amely szám segítségével összehasonlíthatók az egyes közlekedési formák, a kilencvenes években éves átlagban az USA-ban 30 ember halt meg repülőgépszerencsétlenségben, míg autóbalesetben 30.000, mégis sokakban félelmet vált ki a repülés.

A repülési fóbia összetett szorongásos állapot: rettegés az ismeretlentől, szokatlan zajok, dübörgés, mozgások követik egymást, nem tudjuk, mi a „normális”, nem kontrollálható számunkra a folyamat, kiszolgáltatottság, bizonytalanságérzet alakulhat ki. S mindezen érzésekhez társulhat a magasságtól és a bezártságtól való félelem.
A repülési fóbia előfordulási gyakorisága igen magas, 10-15%. Ezen felül 20% azon emberek aránya, akik bár repülnek, mert nincs más választási lehetőségük, mert szükséges a munkájukhoz ,de közben heves szorongásokat élnek át.

Mégis ott a vágy: szeretnénk látni, tapasztalni, megismerni a világot, de sok helyre csak repülőgéppel lehet eljutni.

Évekkel ezelőtt megkeresett egy hölgy, akinek ölébe pottyant annak a lehetősége, hogy elutazzon álmai szigetére. Bár előzőleg soha nem ült repülőgépen, mégis, amint eszébe jutott az utazás, máris szorongásos roham jelentkezett szívdobogással, fulladásérzéssel, mellkasi nyomással, verítékezéssel. Adott volt három hónap: ezen idő alatt meg kellett gyógyulnia. Máig őrzök egy díszes vázát, amelyet az álmok szigetéről emlékül kaptam.

Másoknál úgy alakul ki a repülési fóbia, hogy testi rosszullét jelentkezik valamely ok miatt, pl.légnyomásváltozás, s a rosszullét élménye mintegy reflexként kötődik a külső tényezőkhöz, akár a gép zajához, akár annak belső teréhez. S agyunk úgy működik, hogy egyetlen erős negatív élmény meghatározó lehet az elkövetkezőkben.

Előfordulhat, hogy a repülőgép moraja, remegése, levegője hívja elő egy régen átélt félelem érzését, s onnantól kezdve a szorongás már a repüléshez is kötődik. Mint az az üzletember, aki átélt egy földrengést külföldön, s a repülőgép remegése a föld mozgását idézte fel benne az átélt szorongással együtt.

Az egyéb szorongásos betegek, a pánik betegek, közlekedési fóbiások, bezártságtól rettegők, általános szorongásos zavarban szenvedők számára már alapbetegségük miatt is megpróbáltatást jelent a repülés és a repülőgép. Hiszen a repülésnek szinte minden mozzanata előhívhatja az aggódó gondolatokat, a rosszulléteket. „Mi történik, ha az óceán felett leszek rosszul?”

Mondhatják cinikusan „hát akkor nem kell repülni, miért ne lehetne élni enélkül”. Lehet. De ha van segítség, akkor élni kell vele, hiszen ha megismerhetjük a világot, ismerjük meg!
A kezelés, amennyiben önállóan jelenik meg a repülési fóbia, jól kezelhető célzottan ún. kognitív és viselkedésterápiával, amely kiegészíthető megfelelő gyógyszeres kezeléssel, amely a repülés előtti rövid időszakra, illetve a repülés időtartamára korlátozódik.
Amennyiben más szorongásos betegség is fennáll, akkor annak gyógyítása részeként oldható a repülési fóbia is.

Dr. Somogyi Andrea pszichiáter, klinikai farmakológus

dr Somogyi Andrea honlapja