Nehéz napok – PMS
A prémenstruális szindróma
A havi vérzés előtti napokban a fiatal és középkorú nők közel háromnegyede tapasztal különféle lelki és testi tüneteket. A hölgyek kb. egyharmadánál ezek súlyosabb formában mutatkoznak, ilyenkor beszélünk prémenstruális szindrómáról, PMS-ről. A hölgyek 5-10%-ánál még súlyosabb, a hétköznapi életet és a teljesítményt komolyan befolyásoló állapot, az úgynevezett prémenstruális diszfória-betegség (PMDB) jelentkezik. A PMS leggyakoribb tünetei a hangulati labilitás, „sírósság”, ingerlékenység, feszültség, szorongás, idegesség, érdektelenség, fáradékonyság, koncentrálási nehézségek, álmatlanság vagy aluszékonyság. Fizikailag étvágytalanság vagy éppen étvágynövekedés, különféle fájdalmak, mellfeszülés, puffadás, súlygyarapodás mutatkozhat.Természetesen nem mindenki tapasztalja az összes felsorolt tünetet, sőt, a tüneti kép ciklusról-ciklusra változhat. A PMDB tünetei hasonlóak, de súlyosabbak. A panaszok néhány naptól kivételesen akár két hétig is tarthatnak. Tipikusan a menses első néhány napjában megszűnnek, majd a következő havi vérzés előtt, illetve az eset súlyosságától függően több-kevesebb teljesen tünetmentes ciklus után újra jelentkeznek.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kedély- és szorongásos betegségek (depresszió, pánik, stb.) az esetek egy részében a prémenstruális időszakban súlyosbodhatnak, esetleg csak ilyenkor okoznak komolyabb panaszokat. Továbbmenve, egyes gyakori „testi betegségek”, mint a migrén, az epilepszia, az asztma, az „ideges bél” szindróma és a cukorbetegség egyes eseteiben is súlyosbodás állhat be a havi vérzés előtti napokban. Ilyenkor a PMS, illetve PMDD tünetei keverednek az alapbetegséggel. Az elkülönítés néha nehéz, de nagyon fontos, mert a megfelelő kezelés mindkét állapotot nagymértékben javíthatja.
A szövődményekre térve kimutatták, hogy a fogamzóképes nők öngyilkossági kísérleteinek aránytalanul nagy része a havi vérzést megelőző napokra esik. A betegek sokszor próbálkoznak hibás „öngyógyító” módszerekkel, többet cigarettáznak, alkoholt, különféle fájdalomcsillapító-, nyugtató- és egyéb gyógyszereket fogyasztanak az érintett időszakban, alkohol- és/vagy gyógyszerfüggőség alakulhat ki.
A szorosan vett egészségügyi szövődményeken túl társadalmi komplikációk is felléphetnek, a PMS-ben szenvedőknél gyakoribb az állásvesztés és a válás. A nők ebben az időszakban követik el az indulati bűncselekmények zömét. A hölgyek által okozott közlekedési balesetek aránytalanul nagy része szintén ezekre a napokra esik. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a férfiaknak a hölgyek autóvezetési képességeiről alkotott előítéleteivel szemben a nők különben kevesebb balesetet okoznak, mint a férfiak.
A betegség pontos oka ma még nem ismert. A kutatások alapján a női nemi hormonok és bomlástermékeik (progeszteron, ösztrogén, allopregnenolon) és a központi idegrendszer egyes területeinek (ahol főleg a szerotonin és a gamma-aminovajsav az úgynevezett „hírvivő” anyag) bonyolult kölcsönhatásairól lehet szó.
A PMS-t még ma is leggyakrabban fogamzásgátlókkal próbálják kezelni. De míg a menstruációs görcsök esetében ez a kezelés sokszor hatásos, PMS-nél az esetek egy kis hányadában csökkentheti a testi panaszokat, azonban a normális szociális kapcsolatokat, a munkateljesítményt rontó pszichés tünetek általában megmaradnak. A páciensek nagyobb részében azonban még ez a hatás is elmarad, sőt, egyes esetekben a fogamzásgátlók szedése rontja a tüneteket.
A korszerű kezelés lépcsőzetes elvű. Első lépésként a felvilágosítás mellett rendszeres testmozgást – és ha a páciens súlya megengedi – szénhidrátokban dús diétát szokás előírni. Ha ezek nem hoznak kellő eredményt, a testi tünetek ellen prosztanglandin-gátlók, spironolakton, kálcium-karbonát szedését is javasolják. Ezektől a beavatkozásoktól elsősorban enyhe- közepes PMS, ezen belül főleg a testi tünetek ellen várható eredmény.
Ha a hatás nem kielégítő, következő lépésként szerotonerg antidepresszánsokat (SSRI) szereket írnak fel. Ezeket tartják ma első választandó gyógyszernek, különösen akkor, ha a pszichés tünetek dominálnak. Egyes esetekben a „kritikus napokban” szedett szorongásoldók, elsősorban az alprazolam is hatékony lehet.
Ha mindez eredménytelen, szóba jöhet GnRH agonisták (pl. danazol) alkalmazása, amelyekkel a menstruációs ciklust megszakítva mesterséges menopauzát hoznak létre. Erre csak más kezelésre nem reagáló, súlyos esetekben kerül sor, a komoly mellékhatások (hőhullámok, szívdobogás, alvászavarok, érzelmi esékenység, csontritkulás, „férfiasodás”) miatt. Ezek kivédése érdekében a GnRH agonisták mellé progeszteront és ösztrogént adnak, változó eredménnyel.
A gyógyszeres kezelés mellett jó eredményt adhat a kognitív-viselkedésterápiával, amely főként a menstruációval kapcsolatosan kialakult negatív hiedelmek, beállítódások, gondolkodási sémák korrigálására szolgál. A legeredményesebb kezelési módszer a korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás eljárások kombinációja. Az eredmények meglehetősen jók, a kilátások elsősorban a tünetek fennállásának időtartamától, illetve a szövődmények kialakulásától függ. Célszerű tehát idejekorán, még a szövődmények jelentkezése előtt segítséget kérni.
Dr. Somogyi Andrea pszichiáter, klinikai farmakológus