Munkamánia

Posted by in Tűnetekről érthetően

“Végre itt a nyár, itt a nyár”

Hallhatjuk a rádióadókon, s érezhetjük zsigereinkben a nap melegét, alig várjuk, hogy néhány napra kiszabaduljunk a munka szorításából.

Teljesülhet az álmunk, végre ne szólaljon meg a telefon, ne kelljen azonnal “ott lenni, megoldani”, végre derüljön ki, nélkülünk is működik az élet.

Hónapokon át tervezgetünk, listát írunk, hogy minden meglegyen, amikor becsomagolunk, legyen fájdalomcsillapító, lázcsillapító, pulóver, esernyő, csokifalatkák “életmentésre”.
A tengerpartra érve minden tárgy ott lesz, hiszen ellenőriztük a listát, de ott vagyunk-e lelkileg, s ott van-e lelkileg a társunk?

Tervezgetünk, hogy végre kiszakadunk a mókuskerékből, szabadon dönthetünk a perceinkről, de mi történik gyakran ehelyett?

Hiába a tenger morajlása, hiába a simogató homok,a csillagok ragyogása, sokan vannak,akik képtelenek átengedni magukat a szabadság lazaságának hosszú napokig.

Folyamatosan az kattog a fejükben, hogy mit kellett volna még elintézni, vajon rendben mennek-e a dolgok az irodában, hogyan állnak a részvények. S mire leáll a kattogás, már vége is a nyaralásnak, indulni kell haza.
Manapság keveseknek adatik meg, hogy annyi idöt tudjanak kiszakítani, amennyire valójában szükség van, amennyit megkíván a test és a lélek a regenerációja.

Meg kell felelni, munkanapokon és szabadnapokon egyaránt, az élet a megélhetésen túl a teljesítményről szól, s napjainkban a számokban mérhető teljesítmény felértértékelődött.

Egyre többen vannak,akik sokkal több időt töltenek munkahelyükön,mint amennyit a munka valójában megkíván, csak az állandó hajtásban érzik jól magukat. Naponta 10-12 órát dolgoznak, nem tudnak szüneteket tartani, nem tudják az irodában hagyni a munkát, nem kapcsolják ki a mobiltelefont,folyamatosan rettegnek, hogy le fognak maradni valamiről, a pihenés óráiban is feszültek, csak a munkára gondolnak.

Hiába tervezte a család, hogy, végre kiszabadulnak a mindennapok feladatainak börtönéből, nem sikerül. Mert a mélyben működik, hajt a teljesítmény, a megfelelés, a többet akarás.

Sokan megszállottan munkájukba temetkeznek, félnek, hogy egyszercsak kiderül nincs rájuk szükség, helyettesíthetők.Rettegnek, ha elmennek néhány napra, más veheti át az irányítást és a döntést.
Ők is vágynak a szabadságra, a kikapcsolódásra, de valójában nem tudják elengedni magukat. Senki nem érti, hogy a két hét szabadság ellenére kimerültnek, fáradtnak érzik magukat.

Vajon mit éreznek mindebből a családtagok?
Nem értik, miért nem élvezi a nyaralást, úgy érzik, nem szeret velük lenni, rosszul érzi magát közöttük. Nincs itt, nincs jelen, csak ideges, mint otthon:”Már megint mit követtünk el, hogy mindenben hibát talál?”
A család értetlenül áll, nem tudják, mit rontottak el, hogyan lehetne az ő számára is élvezhetővé varázsolni a nyaralást.

Mi lehet a megoldás?
Ha felismerjük a munkamánia tüneteit magunkon vagy társunkon, próbáljunk meg tudatosan lassítani. A nyaralás listájára vegyük fel a türelmet, megértést, szelídséget és higgadtságot. Ezen tulajdonságok segíteni fognak a nyaralás kezdeti döccenőinek elsimításában, s így átélhetővé válik a tengerparti homok simogatása, a szikrázó napsütés, a ragyogó kék ég.