Az évszakfelelős téli szösszenete – TÉL

Posted by sasfly in Tűnetekről érthetően

Andersen Hókirálynő című meséjében szerepel egy varázslatos kert, amely tele van virágokkal, a „varázslónő kertje”, a varázslónőé, aki nagyon szeretné Gerdával elfeledtetni, miért is indult útnak. Ezért tünteti el a többi virág közül a rózsát, ami emlékeztethetné a kislányt arra, honnan érkezett idáig és hogy hová tart. Azután pont a rózsa hiánya az, ami nyugtalanná teszi őt és faggatni kezdi a virágokat, hallottak-e Kayről, tudják-e hol van a Hókirálynő birodalma… Ám a virágok semmit sem tudnak, mindegyik csak a saját meséjét énekli újra meg újra. Mert minden virágnak megvan a maga története, ezt fújja, bármit kérdezzenek is .…

Ebben a kertben híre sincs a télnek: hogy is tudhatnának a virágok történeteket az állandó hidegről, a sötétről, a keményre fagyott ágakról, patakokról!

Ősz végén, tél elején egyre több olyan ember fordul meg a rendelőkben, akik a hosszabbodó éjszakák, a nyirkos, nedves időjárás, a hideg évszak beköszöntével egyre kedvetlenebbek lesznek, a munkához, de sokszor még a felkeléshez sem éreznek elég indíttatást. Sokan válnak nyűgössé és elégedetlenné, sőt tartósan depresszióssá a lehetőségek korlátozottsága, a „beszorítottság” élménye miatt. Ezt az állapotot betegségnek tekintjük, amit változatos módokon gyógyítani próbálunk: hogy is lehet „rosszkedvünk telét” egy-kettőre „tündöklő tavasszá” változtatni…

Pedig, ha a télnek története van, az a történet mifelénk már évszázadok óta a megtestesülésről szól, az Ember Fiának megszületéséről. Ebben a csupasz, halott és sötét világban ragyog fel a csillag, hogy meglássuk a csodát és megszülessen bennünk az öröm, hogy „ember született e világra”. Sok-sok ismert és kevésbé ismert történet eleme az, hogy a visszahúzódás, a kiüresedés, a kényszerű, vagy önként vállalt befelé fordulás teremt lehetőséget valami új megszületéséhez. A Kabbala szerint például, Isten visszahúzódott, hogy a világnak helye legyen létrejönni. Több vallás gyakorlatában biztosítanak hagyományosan teret és időt az elvonulásra, a befelé fordulásra, az elmélyülésre, az elme megüresítésére. Az egyik „nagy elvonuló” Buddha tanítása szerint, éppen ez az egyike a megvilágosodáshoz vezető Nyolc Ösvénynek.

Mi már nem tudunk és nem akarunk egyedül maradni. Kétségbeesünk, haragszunk és szomorúak leszünk. És ezektől az érzésektől azonnal szabadulni kell. Mert nem illik szomorúnak lenni, az olyan szégyellni való dolog. Nem merünk semmit elengedni, pedig a dolgaink nagy része inkább csak kolonc, ahhoz pedig, hogy bármit felvehessünk nincs üres kezünk.

Gerdát a szíve vezette azon a kalandos és nehéz úton a Hókirálynő birodalmába. Nem hagyta magát rabul ejteni a varázslónő kertjében. Nem felejtette el a saját történetét az örökké sajátjukat fújó virágok között.

Mi van akkor, ha a tél a hidegével, szárazságával, unalmas szürkeségével, megszokott tevékenységeinket korlátozva vezet vissza minket igazi lényünkhöz, segít megtalálni a saját történetünket? Az Ember Minden Fiának történetét?

Dr. Csom Éva pszichiáter