Generalizált szorongás szindróma

Posted by in Tűnetekről érthetően

A szorongásos szindrómákat Hippokratész is leírta, s a “némelyeket gyötrő időszakos szorongásról és rettegéstől” való megszabadulásra duplán higított bort ajánlott. (Ezen öngyógyítási módot napjainkban is sok beteg alkalmazza.)

A szorongásos zavarok jelentősége kiemelkedő fontosságú, hiszen magas prevalenciájuk következtében sokan szenvednek ezen betegségekben. Nagy a komorbiditás mind egymás között, mind egyéb pszichiátriai betegségekkel, sőt az egészségügy egyéb területeivel is átfedés figyelhető meg. A szorongásos betegségek tünetei gyakran testi megjelenésűek, így a szomatikus panaszok miatt ezen betegek nagy részét háziorvos, belgyógyász, kardiológus észleli, vizsgálja ki non- invazív és invazív módon és gyakran kezeli.

A szorongásos zavarok osztályozására a DSM-IV (APA, 1995) diagnosztikus kritériumait alkalmazzuk,amelyek világszerte elfogadottak.

Ebbe a csoportba tartozik a pánikzavar, az agorafóbia, a pánikzavar agorafóbiával, szociális fóbia, specifikus (“egyszerű”) fóbiák, kényszerbetegség és a generalizált szorongás szindróma.

A generalizált szorongás szindróma vezető tünete az exszesszív szorongás legalább hat hónapon át, amely az élet számtalan területére kiterjed, korlátozva a teljesítményt és a szociális aktivitást. A DSM-IV (1)szerint a következő kritériumok alapján állítjuk fel a generalizált szorongáss szindróma diagnózzisát:

A. Túlzott szorongás vagy aggodalom ( félelemteli várakozás) számos eseménnyel/körülménnyel vagy aktivitással kapcsolatban ( mint pl. munka vagy iskolai teljesítés) legalább 6 hónapon keresztül (ez idõ alatt több szorongásos, mint szorongásmentes nap).

B. A személy nehezen tudja a szorongást kontrollálni.

C. A szorongás vagy aggodalom az alábbi 6 tünetbõl legalább hárommal (vagy többel ) társul, amelyeknek legalább egy része hat hónapja, a napok nagy részében fennáll.

(1) nyugtalanság vagy idegesség, „felhúzottság” érzése
(2) fáradékonyság
(3) koncentrálás zavara, „gondolkodásképtelenség”
(4) ingerlékenység
(5) izomfeszültség
(6) alvászavar (elalvási vagy átalvási nehézség) vagy nyugtalan nem kielégítõ alvás

A.
A szorongás vagy aggodalom nem korlátozódik más zavar tüneteire, pl. nem pánikroham (mint pánikzavarban) , tömegfóbia ( mint szociális fóbiában) , tisztasági fóbia ( mint kényszeres zavarban ), szeparációs félelem (mint szeparációs szorongásos zavarban) következménye, nem elhízástól ( mint anorexia nervosában ) vagy súlyos betegségtõl (mint hipochondriásisban) való félelem , és nem kizárólag poszttraumás stressz zavar folyamán fordul elõ.

B.
A szorongás, aggodalom vagy fizikális tünetek klinikailag jelentõs szenvedést vagy a szociális , munkahelyi vagy más fontos funkciók romlását okozzák.

C.
A zavar nem tulajdonítható pszichoaktív szer ( pl. visszaélésre alkalmas szer , gyógyszer ) vagy általános egészségi állapot ( pl. hyperthyreoidismus ) közvetlen élettani hatásának, és nem kizárólag hangulatzavar, pszichotikus zavar vagy átfogó fejlõdési zavar folyamán fordul elõ.

A generalizált szorongás szindrómában szenvedő betegek állapotát különböző tesztek segítségével tudjuk követni. Ezek a következők:

1. Hamilton- szorongásskála (HAM-A):
A tizennégy egységből álló skála a szorongás súlyosságát méri. A skála kitér a pszichés és a szomatikus tünetekre is. Így feltérképez a beteg hangulatát, feszültségét, alvászavarát, teljesítőképességét és a testi panaszokat is számba veszi. Rákérdez a kardiovaszkuláris, légzőszervi, gaszrointesztinális, urogenitális, autonom idegrendzseri és izomtüneteket is.

2. Covi – szorongássskála (CAS):
Három részből áll. Az első rész a beteg szorongásos tüneteinek súlyosságára kérdez rá, a második rész a viselkedésben megjelenő szorongásos jeleket méri fel, a harmadik pedig a szorongás testi tüneteit határozza meg.

3. Liebowitz- féle szociálisszorongás- skála (LSAS):
A vizsgáló több szociális szorongást keltő helyzetre kérdez rá, ezen helyzetek által keltett félelmek súlyosságát és az elkerülés mértékét pontozza.

4. Spielberger- féle szorongás kérdőív (STA-I):
Önkitöltő kérdőív, amely a jelenlegi szorongást , valamint a szorongásosságot, mint a személyiségre jellemző tulajdonságot határozza meg.

Mindezeken túl, mivel a generalizát szorongás szindróma rontja a munkahelyi, iskolai teljesítményt, a családi és szociális kapcsolatokat, az életminőség változását követő skálákat is használunk.

A generalizált szorongás szindróma prevalenciája hazai vizsgálatok alapján, melyet Szádóczky és munkatársai 1995-ben végeztek, a következő: háziorvosi praxisban élettartartam-prevalencia 4,6 %, nő/férfi esélyhányados 4, 1 éves prevalencia 2,1%. Ez is azt igazolja, hogy ezen betegek a testi tünetek miatt szomatikus irányban fordulnak segítségért.

A hazai eredmények megegyeznek a nemzetközi adatokkal . Az Egyesült Államokban két epidemiológiai vizsgálat adatai is azt mutatták, hogy az 1 éves prevalencia 2,8%.

A generalizált szorongás szindróma igen magas komorbiditású: 62% major depresszió, 37%dysthymia (2) az alkoholfüggőség 8,3-52,6%(3). Ez megnehezíti mind annak megítélését, hogy “tisztán” milyen terápia gyógyíthatja a GAD-ot, illetve megnehezíti azon klinikai vizsgálatok kivitelezését, amelyek a “tiszta” GAD-terápia kifeljesztését célozzák meg.

Genetikai vizsgálatokban azt találták, hogy a generalizált szorongás szindrómában szenvedők esetében az elsőfokú rokonokban 20%a valószínűsége a kórkép megjelenésének.Ikervizsgálatokban a monozigóta ikrekben a konkordancia négyszeres, mint dizigótákban. Azonban kizárva azon betegeket, akiknek volt pánikrohamuk is, akkor ez a különbség eltűnik, 17% monozigóta és 20% dizigóta (Woodman 1993.) Ez arra utal, hogy a genetikai prediszpozíció gyengébb, mint pánikbetegségben.

A generalizált szorongás szindróma valóságos patomechanizmusa nem ismert.Szerepet játszhat benne biológiai mechanizmus, genetikai prediszpozíció és pszichológiai tényezők is: szeparációs szorongás, szuperego szorongás, kasztrációs szorongás.(4)

A generalizált szorongás szindóma terápiája napjainkban a következő:

  1. 1.nagypotenciálú benzodiazepinek (alprazolam, clonazepam): Alkalmazásuk során problémát jelenthet a függőség kialakulása, megvonási tünetek alakulhatnak ki.
  2. 2.5HT-1A parciális agonista buspiron: nehézsége, hogy hatása 3-4 hét múlva kezdődik
  3. 3.antidepresszánsok (imipramin, paroxetin, venlafaxine):klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy hatékonyabbak, mint a placebo. A kezelés nehézsége a lassú hatáskezdet és a mellékhatások, melyeket a generalizált szorongás szindrómában szenvedő beteg fokozottan érzékel, különös tekintettel az belső feszültségre, a gasztrointesztinális és szexuális mellékhatásokra. (5)
  4. 4. pszichoterápia: relaxáció, kognitív- behavior terápia, coping- skill
  5. 5.fejlesztés alatt álló vegyületek:
  6. pregabalin (5), a GABA strukturális analógja
  7. mGlu2 receptorra ható agonista vegyület

A generalizált szorongás szindróma magas prevalenciája a pszichiátriai klinikai vizsgálatok homlokterébe emelte ezt a kórképet.

Azonban a betegség sajátosságai miatt a vizsgálatok megtervezése és kivitelezése akadályokba ütközik. Melyek ezek az akadályok?

A generalizált szorongás szindróma rendkívül magas komorbiditású, depresszióval, egyéb szorongásos betegségekkel, kémiai szer függőséggel, így a “tiszta” kórképekben szenvedő betegek felkutatása és bevonása nehézkes. A generalizált szorongás szindróma tünetei miatt a betegek körülményesebb megfontolást követően vállalják a vizsgálatban való részvételt, hiszen aggodalmaskodásuk, a gyógyszerekkel kapcsolatos félelmeik gátolják ezt.
A betegség lefolyása hullámzó, így a rövid távú, néhány hetes klinikai vizsgálatok nem nyújtanak valóban informatív adatokat, hiszen a rövid időtartam alatt a beteg állapota spontán is javulhat. Így a generalizált szorongás szindróma esetében hosszú távú, több hónapig, akár évekig tartó klinikai vizsgálat hozhat értékelhető eredményt.

Irodalomjegyzék:
1. A módosított DSM-IV, 2001
2. Kapczinski F., Lima MS, Souze, JS, Schmitt, R Antidepressants for generalized anxiety disorder Cochrane Rev Abstract 2003
3. Hugh Myrick, Kathleen Brady, Editorial review : Current review of the comorbidity of affective anxiety, and substance use disorders Curr Opin Psychiatry 16 (3): 261-270, 2003
4. A pszichiátria magyar kézikönyve, 2002
5. Laura Barclay, MD Pregabalin safe, Effective in generalized anxiety disorderAm J Psych. 2003; 2160:533-540