Enni vagy nem enni… – Túlsúly problémák
Annak ellenére, hogy napjaink szépségideáljai a nádszálvékony modellek, a túlsúlyos emberek száma világszerte emelkedik. Amerikai adatok szerint 1990-ben a lakosság 25%-a volt kórosan elhízott. A probléma elterjedtsége miatt beindítottak egy komplex megelőzési programot, amellyel az ezredfordulóra ezt a számot 20%-ra kívánták leszorítani. Ezzel szemben ma a 20 évesnél idősebb amerikai nők 35, a férfiak 31, a 20 év alatti korosztály 25%-a tekinthető túlsúlyosnak. Hozzá kell tennünk, ezek a számok csak az egészségügyi szempontból kockázatos mértékű elhízásra vonatkoznak, a pusztán esztétikai szempontból túlsúlyosnak tekinthető személyeket nem tartalmazzák.
A túlsúly közismerten számos betegség elsőszámú kockázati tényezői közé tartozik. Ezek közül a legfontosabbak a szív-érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, érelmeszesedés, infarktus stb) a különféle anyagcserezavarok (cukorbetegség, köszvény), az ízületi-mozgásszervi betegségek és – különösen a férfiak körében – az alvás alatti légzéskimaradás. A túlsúly általában további kockázati tényezőkkel, elsősorban a mozgásszegény életmóddal és a dohányzással is szövődik. Az elhízottak az átlagnál is kevesebbet mozognak. Ez nem csak oka, hanem következménye is a túlsúlynak. A kövér ember nem csupán nehezebben mozog, de megjelenése, esetlensége miatt nyilvános helyen, uszodában, futópályán szégyell is testedzésbe fogni. A dohányzást is sokkal nehezebben hagyják abba, félnek a további kilóktól.
Mindezek önmagukban is sokféle betegség rizikófaktorai, vagyis az elhízás nem csak önmagában, hanem ezekkel összeszövődve alakítja ki kedvezőtlen hatásait.
Társadalmi szempontból is hátrányos az elhízás. A hátrányos megkülönböztetés már igen korán sújtja a túlsúlyosakat, óvodáskorú gyermekek is kevésbé választanak közülük játszótársat. Kimutatták, hogy az elhízottaknál csökken az álláshoz jutás, a házasodás, illetve a stabil partnerkapcsolat kialakításának esélye. A környezet részéről gyakori a gúnyolódás, a negatív hozzáállás, sőt a kiközösítés sem ritka. Még az orvosok körében is negatív érzéseket mutattak ki a túlsúlyos páciensekkel szemben, ami általános egészségügyi kockázati tényezőt jelent a számukra.
Az elhízás végső oka minden esetben az, hogy az elfogyasztott táplálék energiatartalma nagyobb a leadottnál. A kilók leadása is értelemszerűen a táplálékfelvétel korlátozása, illetve az energialeadás fokozása révén sikerülhet. A kampányszerű fogyókúráknak a tapasztalatok szerint nincs tartós hatása. A többé-kevésbé gyors fogyást leggyakrabban a korábbinál is nagyobb mértékű elhízás követi. Ezt a szaknyelv jojó-effektusnak nevezi. Ilyen esetekre jó tanáccsal, ijesztgetésekkel pedig már tele van a padlás. A fogyókúra lelkes kezdőinek és kiábrándult újrakezdőinek tábora egyre népesebb.
Hosszú távú eredményt csak komplex kezeléstől várhatunk, amelynek lényegi célja a táplálkozási szokások, az életmód megváltoztatása. Az elhízás, a sikertelen fogyókúrák hátterében gyakran érzelmi, önértékelési zavarok állnak. Amíg ezeket nem enyhítjük, kezeljük, tartós fogyásra aligha számíthatunk. A komplex kezelésnek a lélektani eszközök egyenrangúan fontos részei lehetnek, akár csoportos, akár egyéni formában – természetesen a táplálkozási tanácsadás, a mozgásterápia mellett.
Dr. Madarász Éva pszichiáter