Nyolc óra munka, nyolc óra tanulás, nyolc óra lábadozás?

Posted by in Tűnetekről érthetően

Parkinson törvénye szerint mindenki eléri egyszer azt a pozíciót, amelynek a betöltésére már biztosan alkalmatlan. Ha ezt el akarod kerülni vagy meg akarod előzni, akkor választanod kell: tovább képezed magad vagy a pályát módosítasz. De az is lehet, hogy amikor már egy ideje dolgozol hasít beléd a felismerés: ”Nem ilyen lovat akartam”.
Mindkét helyzet feszültséggel jár, külső és belső konfliktusok keletkeznek egy-egy ilyen felismerés, döntési helyzet következtében.

Most a belső konfliktusok megoldására teszünk javaslatot.

Életünk az állandó változások ritmusában zajlik. Így a munka, illetve a tanulás közötti választás valószínűleg nem egyszeri döntése életünknek. Szerencsés esetben a kettő nem különül el élesen egymástól, nem kell kizárólagos döntést hoznunk. Ahhoz, hogy jól döntsél, segíthet, ha döntésed mind érzelmi, mind racionális hátterét jobban megismered. Általában nincs biztos külső támpont, akkor tudsz jól dönteni, ha önmagadhoz igazodsz, aktuális élethelyzetedből indulsz ki. Egy mostani választás azonban nem zárja ki azt, hogy néhány év múlva esetleg éppen a másik út fogja szolgálni karriered további építését. Gondold át, hogy az alábbiak közül mi érvényes rád mostanában, illetve készítsd el a javasolt összehasonlításokat.

• Elég ismerettel, készséggel és személyes rátermettséggel rendelkezem-e ahhoz, hogy munkám révén adni tudjak valamit másoknak, ami számukra fontos. Felkészültem-e testileg, lelkileg, szakmailag arra, hogy napjaim nagyobb részében elsősorban önmagamon kívüli célokra, feladatokra figyeljek, és magamat csak közvetve szolgáljam.

• Jelenleg nincs igényem extra feltöltődésre sem szellemileg, sem érzelmileg. Elég stabil, kiegyensúlyozott vagyok ahhoz, hogy egyenletes munkateljesítmény mellett se merüljek ki.

• Egzisztenciális okok miatt muszáj dolgoznom. Sem az életmódomon, sem az elérhető anyagi forrásaimon nem tudok érdemben változtatni.

• Váratlanul jó lehetőséggel lepett meg az élet a karrierem vagy a továbbképzés terén. Megengedhetem magamnak, hogy elfogadjam ezt a kihívást, és változtassak. Nem félek a feladattól, a változástól. Felmértem a kockázatokat, az esetleges kudarc lehetőségére is fel vagyok készülve.

• Képes vagyok arra, hogy hosszú távú céljaimat követve a munkát/tanulást válasszam, annak ellenére, hogy rövid távon a másik előnyösebb lenne. Tudatában vagyok annak, hogy bizonyos közvetlen előnyökről le kell mondanom, kitartónak és megbízhatónak kell lennem a távolabbi cél, a siker érdekében.

• Úgy érzem, még töltődésre, növekedésre, erősödésre van szükségem. Nyitott vagyok és befogadó. Készen állok arra, hogy a külvilágból megszerzett dolgokat önmagamba szívjam, saját részemmé alakítva későbbi kreativitásom forrásaként használjam. Elsősorban önmagam megismerése, kipróbálása, fejlesztése a célom. Ezért a továbbtanulás mellett döntök.

• Nem kényszerítenek sem egzisztenciális, sem erkölcsi okok a továbbtanulás elhalasztására.

• Vizsgáld meg, igazából miért is akarsz váltani? Külső okok, vagy belső fejlődésed miatt ez elengedhetetlen? Vagy úgy érzed bármi más jobb, mint amiben most vagy? Kész, konkrét elképzelésed van, amit a változtatás jobban szolgálna?
Az előző esetben a változtatás előtt, érdemes megpróbálkoznod azzal, hogy javíts a mostani helyzeteden a rendelkezésedre álló lehetőségek között. Ha ugyanis csak azért akarsz változtatni, hogy elmenekülj abból, amiben vagy, akkor könnyen csöbörből vödörbe kerülhetsz.

• Írdd fel egy oszlopba jelenlegi helyzeted összes pozitívumát, és egy másik oszlopba az összes negatívumát.

• Az előzőt figyelembe véve készíts tervet, jövőképet arról, hogyan képzeled el önmagadat például 1 vagy 5 év múlva egy akkor szokásos hétköznapon.

• Most gyűjtsd oszlopokba, hogy neked most (nem általában!) mit jelentene a munka, illetve továbbtanulás. Sorold fel a várható előnyeiket és egy másik csoportban a hátrányaikat.

Valószínűleg máris levonhatod a konzekvenciát, hogy mire van szükséged.
Ezután már csak a konkrét munkahelyet, illetve továbbtanulási lehetőséget kell felkutatnod magadnak.

Ha nem sikerült döntened, ne keseredj el. Önmagadhoz, valódi céljaidhoz mindenképpen közelebb jutottál, és ez később segíteni fog. Valószínűleg eddig még semmi nem kényszerített, hogy gyermeki nyitottságodat korlátozd, és egyértelmű felelősségvállalást tegyél. Nyugodtan várhatsz. Most tedd azt, ami pillanatnyilag nagyobb megelégedéssel tölt el, és (egyelőre) ne foglalkozz a jövővel. Ideje van a döntésnek, de ideje van a várakozásnak is. Amikor igazán fontos lesz, megszületik majd a döntés. Lehet, hogy most nagyon hosszúnak, nehéznek tűnik a sikerhez vezető út. A legtöbb nagy karrier látszólag a semmiből alulról indult. Gondolj például Madonnára! Előtted is nyitva állnak a lehetőségek. A legszebb briliánsokhoz kell a legtöbb csiszolás.

Dr. Madarász Éva pszichiáter