Kényszerbetegség

Posted by in Tűnetekről érthetően

Az elmúlt év során már ismertettünk néhány szorongásos betegséget, most ezen cikkek sorozatát folytatva olvashatnak a kényszerbetegségről.

Mit jelent ez a szorongásos állapot? Biztosan hallottak már olyan emberekről,akiknek nagyon nehéz elindulni otthonról, mert többször vissza kell menni megnézni, hogy bezárták- e a lakást, lekapcsolták-e a villanyt, kihúzták-e a vasalót, elzárták- e gázt. Vagy biztosan hallottak olyan emberekről is, akik rengeteg időt töltenek a fürdőszobában, túl gyakran mosnak kezet. Ez a túlzott tisztálkodás a leggyakoribb tünet. Az esetek mintegy harmadában gyermekkorban megkezdődik a piszok-fóbia, a tisztaság-mánia, az állandó, ismételt kézmosás, fürdés, zuhanyozás.

A fentiekben ún. kényszercselekvésekről beszéltünk, azonban vannak kényszergondolatok is, amelyek rettegést keltőek, kínzóak: rémület, agresszió, szeretteink halála, meggyilkolása, saját magunk elpusztítása és ezekhez hasonló félelmetese dolgok törnek be a tudatba akaratlanul. Ezek a gondolatok szinte filmszerűen peregnek le előttük, a rémálmokhoz hasonló szörnyű jelenetek, fantáziák. Rettegnek a saját pszichéjük által termelt félelmetes jelenetektől, éppúgy, mint a moziban vagy a tévében látott krimiktől, rémfilmektől.

Sok furcsa, rögzült szokás kapcsolatot mutat a kényszerbetegséggel, ilyenek a súlyos körömrágás, hajkitépkedés, arccsipkedés vagy bőrkaparás. Ebbe a csoportba sorolhatók be olyan látszólag teljesen más állapotok, mint a vásárlási kényszer, a túlzott, kóros játékszenvedély. Ezekre az állapotokra is jellemző lehet, hogy a kóros szenvedélyt gyakran kényszernek élik meg, nem bírnak ellenállni az erős késztetésnek. Egy másik rokon szorongásforma a hipochondria. Itt az állandóan visszatérő gondolat a betegségtől való félelem, amiről jó esetben a beteg is tudja, hogy túlzott és ésszerűtlen. Gondolkozása és figyelme teljesen beszűkül a félelmetes betegség vélt jeleire, például egy hétköznapi fejfájásból agydaganatra következtet, sápadtsága a rák csalhatatlan jele. A szorongásos betegség általában fiatal korban kezdődik, krónikussá válik, és szubjektíve gyakran rosszabb, mint a rettegett testi betegség. A kényszerbetegséghez hasonlít ez esetben az is, hogy a beteg állandóan ellenőrizni kívánja egészségét, de az újabb negatív laborlelet, röntgen, CT stb., csak rövid időre hoz megnyugvást. A közhittel szemben nem képzelt betegről, szimulánsról van szó, hanem szorongásos betegségről..

A fentiekben ismertetett állapotok kapcsolatát bizonyítja az is, hogy mindezen kórképekben ugyanazok a kezelési formák hatékonyak, amelyek a kényszerbetegségben. A kényszerbetegség szakszerű, a szorongás gyógyszeres és speciális pszichoterápiás kezelésével eredményesen gyógyítható.

dr. Koszták János pszichiáter