Premenstruális szindróma

Posted by in Tűnetekről érthetően

A szexuális érettség, a fogamzóképesség legkönnyebben megfigyelhetõ jele az átlagosan 28 naponként jelentkezõ menstruációs vérzés, ezért menstruációs ciklusról szokásos beszélni. A normális ciklus során átlag 28 naponként megérik egy-egy tüszõ a petefészekben. Majd körülbelül a menstruáció elsõ napját követõ 12.-14. napon megreped, ezt nevezzük ovulációnak, „középidõnek”. A tüszõ helyén kialakul az úgynevezett sárgatest, amely progeszteront termel. Ez a pete megtermékenyítése esetén megmarad és hormontermelésével segíti a terhessség fejlõdését. Ha a megtermékenyítés elmarad, akkor a sárgatest elsorvad.

A pete a petevezetéken keresztül a méhbe jut, ahol a méh felszínét borító nyálkahártya várja, befogadásra készen. Ha nem következik be megtermékenyítés, akkor a nyálkahártya leválik, és a havivérzés során kiürül a szervezetbõl.
A petefészek kétféle hormont, ösztrogént és a progeszteront termel. Ezeknek a hormonoknak a szintje a reprodukciós ciklusnak megfelelõen, periodikusan változik.

Az agyalapi mirigy két hormonja a prolaktin és a tüszõ-érlelõ hormon. Ezek felelõsek a pete megéréséért és a petefészek hormontermelésének irányításáért. A petefészek hormonjai, a progeszteron és az ösztrogén visszafelé is hatnak az agyalapi mirigy felé. Visszacsatoló információkat adnak arról, hogy a szabályozás megfelelõ-e. Az egész folyamat az agyalapi mirigy gazdag idegellátottságán keresztül a központi idegrendszer irányítása alatt áll.

A menstruációt megelõzõ napokban a nõk nagy része „megváltozik”, az ekkor tapasztalható állapotot premenstruális szindrómának nevezzük.

Prémenstruális szindrómának akkor nevezték el a menstruáció elõtti kritikus napokat, amikor a részletesebb vizsgálatokból és a statisztikai adatokból kiderült, hogy ezekben a napokban a nõk nem egyszerûen „neuraszténiások” vagy „hisztériások”, hanem jól körülírható, meghatározott panaszoktól szenvednek. Mivel ezeknek a tüneteknek jó része pszichés, „ideges” eredetû, általában nem csak õk maguk, hanem a környezetük is megsínyli ezeket az idõszakokat. Ezek a napok megkeserítik a nõk jelentõs részének az életét. Ezen túl látszólag érthetetlen reakcióik, viselkedésük miatt a családtagok, a munkatársak életét is.

Bár ezeknek a tüneteknek a jó részével valószínûleg mindannyian találkoztunk, nyíltan beszélni mégsem szoktunk róluk, mivel a szexualitással, a menstruációs ciklussal kapcsolatos kérdések napjainkban is a tabutémák közé tartoznak. Legfeljebb az érintett háta mögötti, kissé cinikus összesúgások hallhatók: „Vigyázzunk vele, megint pirosbetûs napja vannak”. A válasz: „Hát igen, a nõk leginkább két dolog miatt idegesek. Ha megjön nekik, vagy ha nem.”

Ezek a köznapi megjegyzések egyben arra is példát szolgáltatnak, hogy a laikusok – különösen a férfiak gyakran összekeverik a menstruáció elõtt jelentkezõ prémenstruális szindrómát a havi vérzés ideje alatt észlelhetõ menstruációs fájdalmakkal, orvosi nevén a diszmenorreával. A két állapot különbségeire késõbb még visszatérünk.

A premenstruális szindróma igen nagy népegészségügyi jelentõségû, hiszen a legújabb felmérések szerint kisebb-nagyobb mértékben a szülõképes korú nõk 80-90%-át érinti élete során. Az érintettek 8-10%-ában a tünetek olyan súlyosságot érnek el, hogy sem az otthoni, sem a munkahelyi feladatokat nem tudják megfelelõen elvégezni. Gyakran munkanapok is kiesnek.
Milyen tünetek alapján állapíthatjuk meg a premenstruális szindrómát?

Az Amerikai Egyesült Államok Pszichiátriai Társaságának szakértõi minden pszichiátriai betegségrõl feltételrendszert és tünetlistát készítettek, amelyet az egész világon elfogadtak és használnak. Ez megkönnyíti a pontos diagnózis felállítását.
Ennek alapján a premenstruális szindróma kórmegállapításának elsõ feltétele, hogy az elmúlt évben a legtöbb menstruációs ciklus elõtt fennálljanak a panaszok a havi vérzéseket megelõzõ néhány napban. A prémenstruális szindróma diagnózisa akkor állítható fel, ha az alábbi tünetekbõl legalább öt jellemzõ volt:

• labilitás
• ingerlékenység, düh
• szorongás, feszültség, idegesség
• lehangoltság, reménytelenség, önlekicsinylõ gondolatok
• csökkent érdeklõdés a megszokott idõtöltésekben
• energiátlanság
• koncentrálási nehézség
• étvágytalanság, falás, „megkívánások”
• álmatlanság vagy aluszékonyság
• fájdalmak, mellfeszülés, puffadás, súlygyarapodás

A fenti panaszok néhány naptól kivételesen akár két hétig is tarthatnak. A menses elsõ néhány napjában megszûnnek, majd a következõ hónapban, esetleg egy-két hónap szünet után minden kezdõdik elõlrõl.

Nézzünk meg egyes tüneteket kissé közelebbrõl is. A labilitás érzelmi, indulati és hangulati kiegyensúlyozatlanságot jelent. Szorosan ide tartozik az ingerlékenység, a dühösség, a feszültség, a szorongás és a feszültség is. A PMS-ben szenvedõ hölgyek ezekben a napokban önmaguk elõtt is indokolatlanul apróságoktól is feszültté, idegessé, válnak. A szokásosnál sokkal könnyebben bedühödnek, felcsattannak, „robbannak”, veszekedni kezdenek, vagy megsértõdnek, duzzognak, sírva fakadnak. Általában szélsõséges érzelmi reakciókat adnak. A „mintaanya” minden ok nélkül kiabál családtagjaival, gyermekeivel. A diákok nem értik, egyébként imádott tanárnõjükbõl hogyan lett egyszerre fúria. A tapasztalt beosztottak már jó elõre külsõ munkákat terveznek, hogy ne is találkozzanak a különben kitûnõ vezetõként elismert fõnöknõjükkel.
A tünetek egy része, a lehangoltság, a kishitûség, a lecsökkent érdeklõdés, az indíték- és energiacsökkenés, a koncentrációzavarok a depresszióval mutatnak rokonságot. Ez az enyhe kedvetlenségtõl, kismértékû „nehézkességtõl” a kifejezett rossz hangulaton, meglassultságon, gátoltságon, teljesítménycsökkenésen át egészen az intenzív öngyilkossági fantáziálásig, komoly öngyilkossági veszélyeztetettségig terjedhet. (Nagy statisztikák kimutatták, hogy a fogamzóképes korú nõk öngyilkossági kísérleteinek aránytalanul nagy része a menstruáció körüli idõszakra esik.)
Egyik betegünk elmondta, hogy a kritikus idõszakban teljesen elkedvetlenedik, érzelmileg üressé válik, öngyilkossági gondolatai támadnak. Úgy érzi, õ egy senki, és semmire sem képes. Ilyenkor a munkáját is csak keservesen erõlködve tudja elvégezni, háztartását, önmagát, külsejét is elhanyagolja.
Az étvágytalanság mellett gyakori a „kívánósság”, a „túlevések” is. Képtelenek ellenállni az édességeknek, rengeteg csokoládét, süteményt fogyasztanak. Vannak olyanok is, akiknek a „kívánóssága” nem szorítkozik a szénhidrátokra, édességekre. Bármilyen étel jó nekik, csak jó sok legyen belõle.
A típusos eseteken túl egyéb változatok is elõfordulnak. Érdekes módon egyes esetekben a fentiekkel leírtakkal éppen ellenkezõen, a havi vérzés elõtti idõszak pozitív irányú kilengéshez vezet. Vannak, akik alig várják a menses elõtti idõszakot, mert akkor végre be tudják hozni lemaradásaikat, mivel jelentõsen megnõ az aktivitásuk, rengeteg dolgot el tudnak végezni, mindent elintéznek, amivel korábban elmaradtak. Hangulatuk is jobb, kifejezett feldobottság is elõfordulhat. A gyakorlatban elõfordul néhány esetben az is, hogy a típusos premenstruális tünetek a mensest követõen illetve középidõben, a peteérés környékén jelentkeznek.
Az egyéni szenvedésen túl a PMS-nek távolabbi kihatásai is vannak. A „nehéz napoktól” a környezet is gyakran szenved. A kórképben szenvedõ nõk általában tudatában vannak problémáiknak, mégis elõfordul, hogy nem tudnak uralkodni magukon.
Egyik nagyon elfoglalt, felsõszintû vezetõ betegünk egy hetes, kifejezett tünetekkel járó PMS-ben szenvedett. Ezért a kezelés elõtt minden fontosabb munkahelyi teendõjét, tárgyalását a tünetmentes három hétre igyekezett besûríteni. Ha tehette, a kritikus egy hétben legfeljebb adminisztratív teendõit végezte. Ezért aztán az egész hónapja nagyon nehézzé vált. Egy hét a PMS, a fennmaradó három pedig a megfeszített munka miatt.
A környezet reakciója a megértõ, tapintatos magatartástól a megtorlásig minden változatot magában foglalhat. Ebben az idõszakban megszaporodnak a párkapcsolati, családi, munkahelyi konfliktusok. Egyes vizsgálatok szerint a PMS súlyosabb formái komoly szerepet játszhatnak házasságok felbomlásában és az állásvesztésben. Ez utóbbiban természetesen szerepet játszanak a teljesítménycsökkenés és a PMS miatti ismételt munkahelyi hiányzások is.
Számtalan elmélet látott napvilágot, amely igyekezett magyarázatot találni erre a problémára. Azonban a legtöbb elmélet csupán bizonyos tünetekre szorítkozott. Mint az ismert példában, mikor az elefántot körülálló vakok közül az egyik az ormányát tapogatná körül, a másik a lábát, a harmadik a fülét és így tovább. Az elsõ szerint az elefánt kígyóhoz, a második szerint egy oszlophoz hasonlít. Ennek analógiájára a különbözõ kutatók gondoltak anyagcserezavarra, vitaminhiányra, a pajzsmirigy hormonok szintjének változásaira, az egyik nemi hormon, a prolaktin tartósan emelkedett szintjére. Az ezekbõl az elméletekbõl levezetett kezelési próbálkozások is csak egyes tüneteket céloztak meg.
A nemi hormonok szerepe rendkívül fontos, mivel nemcsak a nemi szervekre hatnak, hanem a központi idegrendszeren keresztül befolyásolják a kedélyállapotot, az érzelmi életet és a magatartást is. A nõi nemi hormonokat, fõleg a progeszteront azzal gyanúsítjuk, hogy emelkedett szintjük hangulati zavarokat okozhat, depresszióra hajlamosíthat. Ez lehet a magyarázata annak, hogy – fõleg a régebbi, magas hormontartalmú fogamzásgátló szerek egyik mellékhatása a nyomott kedélyállapot lehet. Ezért alkalmazásukkor a depressziós betegek esetében fokozott óvatosságra van szükség.
A központi idegrendszer mûködése rendkívül összetett. A milliárdnyi idegsejt közötti információcserét számtalan kémiai anyag közvetíti. Napjaink kutatási eredményei alapján ezek közül az egyik legfontosabb a szerotonin. A szerotonin fõszerepet játszik a normális életfunkciók szabályozásában. Központi idegrendszeri aktivitásának, anyagcseréjének szabályozásában bekövetkezett változások többek között kihatnak a hangulatra, az érzelmi életre és a magatartásra is. Így ma azt tartjuk, hogy a premenstruális szindróma kialakulását a nemi hormonok és a központi idegrendszer szerotoninszintjének változásai közötti kölcsönhatások okozzák.
A biológiai tényezõkön kívül természetesen pszichológiai, kulturális hatásoknak is fontos szerepe lehet. A menstruációval kapcsolatos kulturális tiltások, tabuk általában negatív színben állították be a havi vérzést. Erre utal a magyarban a „havibaj” kifejezés is. Számos, például a hindu és a zsidó vallás a menstruáló nõt tisztátalannak tekinti, ebben az idõszakban kötelezõ a nõk elkülönítése. Mindez egyik alapjául szolgált a nõk leértékelésének, alacsonyabbrendûségük hirdetésének.
A fogamzás ténye a menstruáció elmaradásához kötött. Ezért a nõk elég jelentékeny részének az életében a havi vérzés elõtti idõszak a feszült várakozás idejét jelenti. Vagy azért, mert attól félnek,most sem estek teherbe, vagy éppen ellenkezõleg, félnek a nem kívánt terhességtõl. Erre utalhat, hogy egyes esetekben a PMS csak akkor jelentkezik, ha az illetõ nõ már nem akar több gyereket.
Mai, teljesítményorientált világunkban az emancipált nõk egy része önérvényesítése, karrierje gátló tényezõjeként gondol a nõiséggel kapcsolatos dolgokra és ezek egyik legerõsebb szimbólumára, a havi vérzésre is. Egyes szerzõk a nõk kettõs kulturális kötöttségérõl beszélnek. Ez alatt azt értik, hogy a modern kor a nõktõl egyszerre várja el, hogy megfeleljenek a nõies magatartási mintáknak és a férfias, emancipált, teljesítményelvû viselkedésformáknak is.
Valószínûleg szerepe van a nevelésnek, a szocializáció során kialakult beállítódásnak, elvárásoknak is. Erre utal, hogy a PMS-ben szenvedõ anyák gyermekeinél nagyobb valószínûséggel alakul ki PMS, ha a gyermek elõtt ismertek voltak anyja panaszai. Ha a PMS kutatása során a kutatók közölték a vizsgált személyekkel, hogy mi a kutatás célja, a nõk lényegesen több tünetrõl számoltak be, mint akkor, ha a kísérlet célja rejtve maradt elõttük.

El kell különítenünk a prémenstruális szindrómától a diszmenorrhoeát. Diszmenorrhoeának nevezzük a rendkívül erõs hasi görcsökkel járó menstruációt.Általában fiatal nõknél jelentkeznek ezek a panaszok, klinikai tapasztalataink szerint a késõbbiek során sokuknál prémenstruális szindróma alakul ki.
A PMS összefügghet más kórállapotokkal is. A szerotonin anyagcsere megváltozását a szorongásos betegségek és a depresszió létrejöttében is lényeges tényezõnek tartjuk. Megfigyelték, hogy akiknél súlyos prémenstruális szindróma diagnosztizálható, azok közül sokaknál késõbbi életük folyamán depresszió léphet fel. Saját vizsgálataink azt mutatták, hogy a szorongásos betegségben szenvedõ, fogamzóképes korú nõk 30%-ában premenstruális szindróma is diagnosztizáltunk. Közülük 50%-nál a szorongásos betegség tünetei a menses elõtti napokban súlyosbodtak.
Pánikbetegség miatt jelentkezõ pácienseink közül sokan elmondták, hogy ebben az idõszakban sûrûbben jelentkeztek a pánikrohamaik és súlyosabbak is voltak. Van köztük olyan, akinek csak ebben az idõszakban vannak rosszullétei, de ilyenkor szinte biztosan jelentkeznek a rohamok. A kényszerbetegek ebben az idõszakban több kínzó gondolatról számolnak be, hevesebb szorongást élnek át. Egyik betegünk, aki trichotillomániában – kóros hajtépési kényszerben – szenved, elmondta, hogy a menses elõtt annyira fölerõsödtek a tünetei, hogy kopasz foltokat tépkedett ki a hajából.
Ezeknek a kórképeknek az összefüggései ma még nem világosak. Elméletileg elképzelhetõ, hogy a PMS fennállása annak a jelzése, hogy az illetõ hajlamosabb a szorongásos és a kedélybetegségekre. A PMS-ben szenvedõk anyagcseréje általában egyensúlyban van, amit a ciklus során bekövetkezõ változások kismértékben felborítanak. Gondolhatunk a háttérben meghúzódó, ma még ismeretlen, közös kiváltó okokra is.
Megfigyelték, hogy a menses elõtt a nõk könnyebben kapnak meg fertõzõ betegségeket. Az aszthmás betegek 35%-ának ebben az idõszakban rosszabbodnak a tünetei, a migrénben szenvedõk 10-70%-ának gyakoribbak a migrénes rosszullétei.

A PMS-ben szenvedõ nõk sokszor próbálkoznak „öngyógyító” módszerekkel. Kimutatták, hogy sokan nyúlnak cigarettához, alkoholhoz, különféle fájdalomcsillapító, nyugtató és egyéb gyógyszerekhez. Ezek általában több kárt okoznak, mint hasznot.
Az orvosok már régóta próbálkoznak a premenstruális szindróma kezelésével. Azonban ezek csak tüneti terápiák voltak: vízhajtó a testsúlynövekedés, a lábszárödéma ellen, aszpirin a fájdalmakra, mellfeszülés ellen bromocriptin, B-vitaminok, magnézium-por a feltételezett anyagcserzavarok miatt.
A napjainkban rendelkezésre álló modern, alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók csökkenthetik a testi panaszokat, azonban a normális szociális kapcsolatokat, a munkateljesítményt rontó pszichés tünetek megmaradnak. Ezen segítenek a korszerû, az idegrendszer szerotonin-anyagcseréjére ható készítmények, amelyek helyreállítják a normális biokémiai egyensúlyt.
A PMS kezelésével a korábbiakban fõleg nõgyógyászok foglalkoztak, ezért viszonylag kevés a pszichoterápiával kapcsolatos tapasztalat. Jó eredményekrõl számoltak be kognitív-viselkedésterápia alkalmazása mellett.
A legeredményesebb kezelési módszer megtalálása a jövõ feladata. A PMS-sel rokon állapotok gyógyításában szerzett tapasztalatokra figyelemmel, valószínûleg a korszerû gyógyszeres és pszichoterápiás eljárások kombinációjától várható a legjobb eredmény.

Dr. Somogyi Andrea pszichiáter, klinikai farmakológus

dr Somogyi Andrea honlapja