Miről álmodik a lány?

Posted by in Interjúk, Nők lapja

 

Miről álmodik a Nő a világ számos táján?

Van, ahol – ahogyan a régi dalszöveg mondja – tényleg arról, hogy „jön egy királyfi tán hófehér paripán -, de emellett számos más vágyunk is van. Egyeseknek egy kövér(!) férfi, másoknak egy jó állás, önkiteljesedés az álmok netovábbja, megint másnak viszont egy jópofa „kütyü” jelenti a nagy álmot…

Genetikailag belénk kódolt, mire vágyunk igazán mi, nők: boldog párkapcsolatra, családra, és arra, hogy legyen kivel megbeszélnünk ügyes-bajos dolgainkat, legyenek, akik akár már a hallgatásukkal is segítenek rajtunk. Bár az idők változnak, de ezek a vágyak (lásd keretes írásunkat) szinte változatlanok maradtak. Ám amikor külföldiekkel találkozom, vagy távoli tájakra utazom, mindig megkérdezem az utamba kerülő nőktől, mire vágynak igazán. Kaptam már meglepő válaszokat… Dél-Koreában például, ahol ellátogattam egy vezető világcéghez, és a felsővezető férfiakon kívül minden más férfi nyugodtan lépett be előttem az ajtón, ült le előttem a szobában, azt gondoltam, a nők leginkább igazi női szerepbe szeretnének kerülni, ahol kényeztetik őket. (Persze felmerülhet a kérdés, hogy a felsővezetők miért engedtek előre – ők nyilván ismerik az európai protokollt…) Aztán számos nővel találkoztam, akik felsorolták a vágyaikat (bár először nem is igazán értették, miért faggatja őket valaki olyasmiről, amiről ők nemigen szoktak beszélni), és a következő listát állítottam össze – nyilván nem reprezentatív minta alapján: 1. több időt tölteni a családdal, 2. „jó” állást találni, 3. kevesebb időt álldogálni (kocsival) a szöuli dugóban, 4. több időt együtt lenni a szeretett férfival, 5. segíteni a gyereknek, hogy jobban teljesíthessen az óvodában(!) és az iskolában.

A vágyott, eltitkolt második gyerek

Kínában járva azt hittem (már megint csak a sztereotípiákban gondolkodva), hogy a nőknek az igazi szabadság hiányzik. Aztán ez ott be is igazolódott a találkozásaim során: azok közül a nők közül, akikkel beszélhettem, sokan azért ábrándoztak külföldi életről, mert a hazájuktól távol ők dönthetnének arról, hány gyermeket nevelnek majd fel. Emlékszem, egy fiatal lány mesélte, a legnagyobb álma, hogy az első gyereke fiú legyen, mert Kínában még mindig a fiúgyerek az „értékesebb”, és a születésszabályozás a családoknak „erősen ajánlja”, hogy csak egy gyereket tervezzenek. A lány nővére vidéken élt, és éppen titokban várta a második gyerekét, hiszen büntetés jár azért, hogy az első (lánygyermek) után még egyet vállalnak. Beszélgetőtársam elmesélte, hogy a nővéréék egy ideig megpróbálják eltitkolni a hivatalok elől, hogy második gyermekük született, mert szeretnék megúszni a büntetést.

Gilbert megteremtette a „kiszállók” trendjét

Amikor először jártam New Yorkban, több nő egybehangzóan állította, hogy a legfőbb vágya: minél kreatívabb (és jól fizető) munkát végezni. Ez sokaknál megelőzte a boldog párkapcsolatról szőtt álmokat is. Aztán tavaly ugyanott már másféle válaszokat kaptam: érdekes módon a fiatal nők is arról meséltek, amiről, egy vezető az egyik fiatalos ruhákat forgalmazó cég üzletében: hogy „kiszállhassanak” egy időre. Joanne arról álmodozott, hogy párjával előbb-utóbb kiszállnának egy évre a pörgésből (valószínűleg Elizabeth Gilbert Eat, pray, love című önéletrajzi regénye is befolyásolja ezeket az álmokat: tudjuk, hogy az amerikai újságírónő egy évre „kiugrott” a hétköznapjaiból, hogy Itáliában, Indiában és Indonéziában töltődjön fel). Joanne elmesélte, hogy nemcsak a közeli terveiben szerepel efféle, világtól való „elvonulás”, amikor közel kerülhetnek egymáshoz a párjával, és új helyeket fedezhetnek fel hátizsákos turistaként, hanem már idősebb korukra is gondol: ha majd felnőnek a gyerekeik (akiket tavaly még csak terveztek), akkor nyakukba veszik az államokat, megszabadulnak a hiteleiktől, eladják, ami eladható tárgyuk van, és utazgatva élik majd az életüket. (Miként egyébként ma is él az amerikai idősek egy része: lakókocsival járják az államokat, és igyekeznek bepótolni azt, amit esetleg korábban elmulasztottak.)

De a „kiszállás” pont a fejlett Egyesült Államokban más formát is ölthet: több fiatal nővel találkoztam, akik azt tervezik, hogy a hajtásból kivonulnak, szerényebb fizetésért szerényebb állást vállalnak párjukkal együtt, elköltöznek a drága belvárosi lakásból olcsóbb helyre, a természet közelébe, és ott vállalkoznak a családalapításra. Jó példa erre Mary Blaumen, aki vezető volt egy nagy cégnél, férje pedig menedzser egy háztartási gépeket forgalmazó vállalatnál. Ők egyszerre szálltak ki: elköltöztek New Yorkból, környezetbarát házat építettek (amelynek energiáit természetes forrásokból nyerik), két gyerekük született, és ők mindketten otthonról dolgoznak – de csak annyit, amiből annyi pénzt keresnek, hogy meg  tudjanak élni. Nem spórolnak semmire, viszont spórolósan élnek: a zöldség, gyümölcs megterem a kertjükben, rezsijük szinte alig van – és sokkal több idejük jut egymásra, a gyerekeikre.

Fejős Éva

A cikkhez rendelkezésemre bocsátott háttéranyagot és kutatásokat köszönöm dr. Törőcsik Mária közgazdász professzornak, trendkutatónak, és a pécsi Trendinspiráció Műhelynek.

Álmaink évszázadok óta változatlanok

– A nők álma évszázadok óta nem változott – vélekedik dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – A nők döntő többsége ma is arra vágyik a lelke mélyén, amire a biológia predesztinálja: hogy átélhesse a nőiességét, az anyaságot, hogy legyen olyan partnere, aki figyel rá, akire számíthat, és aki biztonságot nyújt számára. Ahogy az élet változott, természetesen „kibővült” az álmaink jegyzéke (többek közt a hivatásról is nagy ábrándokat szövögetünk), de a legfőbb álmunk ma is az, amire az ős-asszony vágyott a barlang mélyén: hogy gyerekeket tudjon szülni, biztonságban felnevelhesse őket, és szeresse őt valaki.

Németország: legfontosabb a barátság

Egy németországi felmérés (amit a nők álmaival kapcsolatban végeztek) arról árulkodik, hogy a nők leginkább a szociális kapcsolatokra vágynak, illetve arra, hogy akár jó, akár rossz történt velük, azt megoszthassák másokkal. Ezért értékelődik fel napjainkban igazán a női barátságok fontossága, főleg azokban az országokban, amelyeket különösen sújtott a gazdasági válság. A válság idején ugyanis sokan a kapaszkodót a barátságokban találták meg. Az említett felmérés szerint (amit a Brigitte magazin 2009-ben végzett olvasói körében) a német nők 91 százaléka számára a barátok még a családi kapcsolatoknál is fontosabbak. A családi kapcsolatok szerepeltek az álomlista második helyén, harmadikként pedig a pénzügyi függetlenség, utána a hűség, a képzettség, a tartós kapcsolat, a munka, a jó kinézet és a jó szexuális élet. 27 százalék arról is álmodozik, hogy megőrizze vékony idomait.

Európa: szeretnénk egy kis kényeztetést

Néhány évvel ezelőtt az egyik kozmetikai cég nemzetközi felmérést készített a női vágyakról huszonhárom országban, huszonháromezer nő részvételével. Ebbő kiderült, hogy sokan álmodnak egy kis „önkényeztetésről”, és apróságokkal kényeztetjük is magunkat. Közép- és Kelet-Európában a nők elsősorban édességet vesznek, ha önmagukat kényeztetni szeretnék, a csokoládéevést a szépségápolási termékek és a ruhák vásárlása követi – anyagi helyzettől és a vásárlásra fordított időkorláttól függően.

Amerika: fontosabb a „kütyü”, mint az ékszer és a ruha

A Teenage Research Unlimited amerikai felmérése szerint az amerikai nők 83 százaléka izgatott és boldog, ha „kütyüt”, vagyis mobiltelefont, zenelejátszót, laptopot stb. kap ajándékba. 77 százalékuk sokkal jobban örülne egy plazmatévének, mint egy brillmedállal ékesített nyakláncnak, és sokaknál még a videókamera iránti vágy is megelőzi az új ruhákról szőtt álmokat.

Afrika, Ázsia: álom a sörhasú férfiről

Afrika és Délkelet-Ázsia egyes országaiban több egyedülálló nővel beszélgettem a vágyaikról, és elmondták: szeretnének jobban élni, és azt látják, hogy a „szerencséseken” kívül ez azoknak sikerül, akikbe beleszeret egy túlsúlyos (lehetőleg külföldi) férfi. Nem mintha náluk a sörhas lenne az ideál, de számukra az elhízott férfi a jólét jelképe és biztosítéka: alkata arra utal, hogy nem kell nélkülöznie, és megengedheti magának a korlátlan evést – tehát nyilván el tud tartani egy családot.

dr Somogyi Andrea honlapja