A döntés művészete

Posted by in Interjúk, Kiemelt, Maxima

Nők és döntéseik

Az elhatározás kérdése

Nem mindegy miről kell döntenünk. Annál nehezebb egy döntést meghozni, minél inkább életünk egy meghatározó tényezőjéről van szó. Hasonló helyzetben mégis miért tudnak egyesek határozottabban, míg mások nehezebben választani? Hogyan hozzunk helyes döntést?

Nap, mint nap döntéseket hozunk: a boltban válogatás közben, a munkahelyünkön, vagy hogy melyik cipőt vegyük meg. Mégis előfordul, hogy reggel tanácstalanul állunk a szekrényünk előtt, és még azt sem tudjuk eldönteni, milyen színű nadrágot húzzunk magunkra. Máskor viszont azonnal kimondjuk a végső szót az élet komoly kérdései felett, legyen szó munkáról, lakásról, vagy kapcsolatokról.

„Nincs általános szabály vagy meghatározás arra nézve, hogyan kell helyesen dönteni – mondja dr. Somogyi Andrea pszichiáter. – Minden ember egyedi és megismételhetetlen, éppen ezért a döntései is azok. Nem lehet általánosságokat levonni abból sem, hogy egy döntés miért születik meg könnyebben vagy épp nehezebben. Az, hogy ki hogyan dönt, nem „nembeli” kérdés, sokkal inkább személyiségfüggő. Ha valaki biztosabb magában, mélyebb az önismerete, határozottabb, akkor talán gyorsabban dönt, míg más meditatívabb, szereti megrágni, átgondolni a dolgokat, mielőtt végleg elhatározásra jut. Egyik sem jobb, vagy rosszabb módszer a másiknál. Vannak, akik, mivel hosszabb ideig mérlegelnek, határozatlan embernek tartják magukat, pedig sokkal inkább nevezhetjük őket alaposnak. Ha valaki határozatlanabb az átlagnál, meg kell tanulnia elfogadnia, hogy ő ilyen típusú ember. Mindegy, milyen módszer alapján döntünk, a felelősséget soha ne hárítsuk másra. Gyakran mondjuk, hogy majd az idő megoldja, és hajlamosak vagyunk arra várni, hogy történjen valami, ami majd hozzásegít a döntéshez. Tény, hogy az idő sok mindenben segít, de a dolgok nem fognak maguktól megoldódni. Nem érdemes kibúvót keresni a döntés meghozatalára, hiszen egyszer csak szembe kell néznünk a megoldandó problémával. Természetesen másoktól is kérhetünk tanácsot, meghallgathatjuk véleményüket, így képet kaphatunk arról, hogy külső szemlélőként, hogyan látják a helyzetünket. Minél több véleményt ismerünk, annál többféle látásmódot tudunk segítségül hívni ahhoz, hogy kikristályosodjon a sajátunk. Fontos ugyanis, hogy ne mások véleménye szerint döntsünk, hanem szűrjük le a jó tanácsokból a tanulságokat, és úgy hozzuk meg a végső döntést, hogy az a sajátunk legyen.”

Költözzünk vagy ne?

Kovács Szilvia, 32 éves

„A párommal egy belvárosi garzonlakásban éltünk, ami kettőnknek tökéletesen megfelelt. Egészen addig, mígnem kiderült, hogy kisbabát várok. Összeházasodtunk, és végre rászántuk magukat a lakásvásárlásra. Régóta terveztük, hogy babát vállalunk, de ehhez szükség lett volna előbb egy nagyobb lakásra. A döntést – amit addig képtelenek voltunk meghozni – meggyorsította a váratlan esemény. A garzont egy nap alatt eladtuk, és úgy terveztük, mire a baba megszületik, már az új lakásban élünk. A döntés legnehezebb része a kiválasztás volt. Egyetlen szempont volt adott, hogy a gyerek miatt olyan környéken keresünk lakást, ami nyugodtabbnak számít, hogy zöld környezetben nevelkedhessen. Másrészt anyagi szempontokat is figyelembe kellett vennünk, éppen ezért jól meg kellett fontolnunk, végül melyik mellett döntünk. Hónapokig nézelődünk, mire elhatároztuk magukat. Az első lakásba, amit megnéztünk, beleszerettem, és azonnal tudtam, hogy ez lesz a megfelelő. De fontosnak tartottam tovább nézelődni, hogy tisztában legyünk a lehetőségekkel, nehogy utólag bánjunk valamit. Végül persze – ahogy az lenni szokott – érzelmi alapon döntöttem, és több hónapos nézelődés után megvettük a legelső lakást. Igaz, hogy Lili egy hónappal korábban érkezett, az új lakás pedig egyel később készült el, mint vártuk, de szerencsésen beköltözünk. Csodás környék, madárcsicsergésre ébredünk, és a belváros is könnyen megközelíthető. Lili lassan 8 hónapos.”

Mit mond a szakember?

Szilvi esetében elsődleges szempontként szerepelt, hogy gyermeke zöld környezetben nőjön fel. Az ő életében már a gyerek töltötte be a legfontosabb szerepet, aki a megállapodottságot hozta el számukra. Olyan helyet keresett, ahol családként tudnak élni, és egy meleg fészket tud teremteni a lánya számára. Érthető, hogy érzelmi alapon döntött, ösztönösen megérezte, melyik helyből válhat egy szeretettel teli otthon, ahol biztonságot tud nyújtani lányának.

Munkahelyet váltottam

Botkai Katalin, 25 éves
„Az egy éves gyakorlati időmet egy multicég marketing osztályán töltöttem le, a közgazdász diploma kézhezvétele után mégis átnyergeltem egy egészen már területre, a Magyar Televízió híradójánál vagyok állásban egy éve. Természetesen a szakmámban maradtam, nem a műsorkészítésében veszek részt, hanem a PR osztályon, vagyis marketing területen folytattam. Az ok, amiért váltottam, elég összetett. Egyfelől a gyakorlati idő alatt megtapasztaltam, hogy milyen egy multicégnél dolgozni, és nem tetszett, másfelől mindig is a tévé volt a nagy álmom. Úgy döntöttem, hogy az anyagi biztonság ellenére, amit egy cég biztosít, sem a magánéletem, sem az egészségem nem áldozom fel a karrieremért, pláne nem embertelen körülmények között. A biztos helyett a bizonytalan utat választottam, és a negyedannyi fizetést. A televíziónál is rengeteget dolgozom, mégsem vagyok rendszerek közé szorítva, magam formálom az életemet, és definiálom a céljaimat, a főnököm hús-vér ember, aki tisztában van az igazán fontos értékekkel. A döntés hirtelen született, először egyszerűnek tűnt, aztán munkába állás után kezdtem el igazán gondolkodni. Utólag újra eldöntöttem, hogy maradok, de figyelembe kellett vennem az anyagi szempontokat is. Érzelmi alapon döntöttem, hiszen a tévézés számomra szerelem. Kisgyermekkoromban, egyszer azt hallottam, hogy a tévét nem nézni kell, hanem szerepelni benne. Vagy legalább részt venni a háttér munkálatokban. Nem bántam meg, hiszen olyan helyen dolgozom, amit igazán szeretek.”

Mit mond a szakember?

Katalin annak alapján döntött, amit a szíve diktált, volt bátorsága ahhoz, hogy az igazi érdeklődési területe felé forduljon. Mérlegelte, mi számára a fontosabb, felül tudott emelkedni az anyagi tényezőkön, és azt az utat választotta, melyben megvalósíthatja az álmát. Eldöntötte, hogy az igazi céljához az fogja elvezetni, ha olyan munkahelyet választ, amiben igazán jól érzi magát.

Karriert a családért

Wéber Renáta, 22 éves

„14 éves korom óta folyamatos szereplője voltam a médiának, mint modell, énekes, vagy színésznő. Játszottam kisebb szerepeket filmekben, táncoltam a Moulin Rougeban, és szerepeltem számos magazin címlapján. Énekeltem egy ma már befutott együttesben, ahonnan magánéleti gondok miatt kiváltam, és nyertem szépségversenyt. Szeretek szerepelni, jó érzés visszanézni magad az újságban. A vőlegényemmel 16 és fél évesen ismerkedtem meg, hat éve vagyunk együtt, és ő pontosan tíz évvel idősebb nálam. A párom elfogadta a munkámat, és sosem kérte, hogy hagyjam abba, de mivel hat hónapos terhes vagyok, döntenem kellett. Nem volt nehéz dolgom, mindig is vágytam az anyaságra. Nem töprengtem rajta sokat, egyértelmű volt, hogy mostantól az első helyen álló a család áll. A döntést a párom és a körülmények is megkönnyítették, hiszen ő a koránál fogva képes vállalni a felelősséget, és gondoskodni mind a babáról, mind rólam. Egy fiatalabb férfi mellett ezt nem tehettem volna meg. Nem utolsó sorban pedig nagyon örül a babának. Persze az is szerepet játszott, ha mégis úgy döntök, hogy várjunk még néhány évet a gyerekvállalással, lehet, hogy megsínylette volna a kapcsolatunk. Azért a karrierem nem adtam fel végleg, ha az alakom engedi, a szülés után szeretnék visszatérni. Ha nem így alakul, azt sem fogom nagyon bánni.”

Mit mond a szakember?

Renáta a család és az anyaság mellett döntött, mindezért feladta modellkarrierjét. Mérlegelte, hogy számára mi a legfontosabb, és figyelembe vette társa óhaját is. Érett döntést hozott, magára vállalta annak minden következményét. Az anyaság – főleg ilyen fiatalon – számos örömével együtt nem kevés nehézséggel társul. Tisztában van vele, hogy mi vár rá, és ezzel együtt döntött a gyerekvállalás mellett.

Dr. Somogyi Andrea szerint az a legfontosabb, tudnunk kell, hogy döntéseink milyen következményekkel járnak. S ha ezeket is vállaljuk, akkor beszélhetünk a számunkra helyes döntésről. Tisztában kell lennünk vele, hogy csak akkor hozhatunk meg egy döntést, ha vállalni tudjuk minden kihatását, és a vele járó felelősséget, mely egyedül minket terhel. A döntés megszületését elősegítheti, ha átgondoljuk, mit szeretnénk elérni közép- illetve hosszútávon, mi a célunk, és ehhez hogyan illeszkedik mostani helyzetünk. Tanácsos éppen ezért a várható előnyöket és hátrányokat lejegyezni egy papírra, ez is megkönnyíti a döntést. Viszont az ezzel járó gyötrődéseket nem lehet elkerülni. Mindenki képes saját maga számára jó döntéseket hozni, mindegy, hogy racionális vagy érzelmi alapon választunk. Ha valaki racionális típus, ez alapján fog dönteni. Ha valaki inkább a szívére hallgat, ez alapján dönt. Nincs jó vagy rossz döntés, inkább úgy fogalmazhatunk: mindenkinek az a helyes döntése, amellyel azonosulni tud.

Szántó Krisztina

dr Somogyi Andrea honlapja