A szerelmes anya

Posted by in Cosmopolitan, Interjúk

Segítség, szerelmes az Anyám!

Vérlázító enyelgés telefonon, új szexi fehérnemű lazán az ágyra dobva, közlekedés kizárólag húsz centivel a föld fölött. Az édes szerelem biztos jelei. Magamról beszélek? Majdnem. Akiről szó van, kísértetiesen hasonlít rám – csak éppen egy húszassal több. Szigeti Hajni írása

Jé, Anci ma is később jött haza, és nem is panaszkodott a rengeteg munkára. Milyen kis szétszórt és Mona Lisa mosolya nonstop ott csücsül arcán! Hopp, egy ismeretlen cipő az előszobában, egy új fazon a fürdőben. Lányok, lássuk be, miről van szó: új pasi a láthatáron, mégpedig a Mami frontján. Szívszédülés, rivalizálás, besértődés – mindenki másképp reagál a hírre.

Mónika (25 éves)

Tizenhét voltam, amikor hosszas vívódás után, az én „felnőtté válásomat” kivárva, elváltak a szüleim. Nem volt ordibálás, nem törtek a poharak, egyszerűen elhidegültek egymástól az ősök. Persze, én akkor még nem vettem, hogy ez mit is jelent pontosan. Hogy az Apám már régóta másfele kacsingat, és nem az irodában túlórázik, hanem valamelyik moziban fűzi a titkárnőjét. Hogy a hitvesi ágy valószínűleg évek óta csak alvásra szolgál, ha egyáltalán találkoznak benne az érintettek. A válás bejelentését viszonylag jó fogadtam, éreztem a megkönnyebbülést a szüleimen. Később, ha az Apámmal programoztunk, általában ott sertepertélt az aktuális szőke is (tényleg mind szőke volt!), de az Anyunál a különélés után sem jelentkeztek a lovagok. Két-három évvel később csekkolt be az első, én már javában főiskolára jártam. Eleinte csak néhányszor „egy-két papírért” ugrott be az a bizonyos kollega. Aztán egyre többet csöngött a telefon, természetesen Ő kereste, és az én szelídlelkű Anyám ilyenkor csicsergő galambbá változott, majd magára csukta a szobája ajtaját. Amikor – fél-egy óra múlva – újra közhasznúvá tette a készüléket, olyan arccal járt-kelt, mintha egy hét nyaralást nyert volna George Clooney-val. Dobtam egy hátast: ez totál bezsongott. Mese nincs, rá kellett kérdeznem. De hogy? Mégiscsak az Anyám! Talán féltem is, hogy kiderül, osztoznom kell rajta valakivel. Egyik este – én éppen önfeláldozóan, három bulit is lemondva – otthon tanultam egy szigorlatra, amikor őnagysága készülődni kezdett. Épp a száját festette ki, amikor rányitottam a fürdőszobaajtót: – Randizni mész? – kérdeztem a döbbenettől remegő hangon. Szegénynek megállt a keze a levegőben, aztán a WC-n ülve bevallott mindent. Már hónapok óta találkozgat ezzel a palival, akit én is ismerek. Mi a véleményem róla, nem öreg ő már ehhez? De olyan jó a Jánossal beszélgetni! Képzeljem el, megdicsérte a műveltségét és áradozik a szeme színéről. Megnyugtattam, hogy nekem is nagyon szimpatikus, ne parázzon ezen, nyugodtan élje az életét. Aztán együtt választottunk parfümöt, kölcsönadtam az egyik táskámat és én nyitottam ajtót a férfinak, aki egy csokor virággal lépett be. Látszott rajtuk, hogy nagyon örülnek egymásnak, ezért nem is akartam tovább az elefánt szerepében tetszelegni, kituszkoltam őket, hogy menjenek már vacsizni. Leültem a jegyzeteimhez, és hirtelen könnyes lett a szemem. Tudom, hogy gáz, de mintha a saját lányomat engedtem volna el az első randijára. Kicsit féltettem, nehogy csúnyán átvágja ez az ürge, amikor annyi év után, végre újra bízni tud egy férfiban. Szerencsére feleslegesen aggódtam, a dolog jól sült el, három éve együtt vannak, és a pasi tényleg jó fej. Nemrég elköltöztem otthonról, így nyugodtan édeleghetnek kettesben. Bár annak azért nem tudok felhőtlenül örülni, amikor az Anyám kicsit zaklatottan, nyolc csöngés után veszi csak fel a telefont…

Sára (22 éves)

Kövezzetek meg, de kész vagyok az Anyám hapijától! Ötvenes, de istenien tartja magát. Fekete – nem viccelek – őrjítő fekete szemei vannak, sötétbarna haja és olyan sármos a mosolya, hogy beleremegek, amikor ránézek. Arról a bugyihúzogató hangjáról már nem is beszélve! Van, hogy én veszem fel a telefont, amikor idecsörög, és néhány percig hagyom, hadd nyomja nekem a sódert. Tökre egyforma a hangunk az Anyámmal, így nem nehéz átvernem. Pár perc múlva, persze, el kell játszanom, hogy „Jé, Gábor, te vagy az?”, de ettől soha nem jön zavarba, nevet egyet, és kéri a valódi párját. Épp szingli voltam, amikor Ancus hazaállított ezzel a tökéllyel. Voltak már pasijai előtte is, de azokat csak búfelejtőnek használta – nagyon kikészült a válás miatt. Apám lelépett egy másik nővel, aki már terhes volt, amikor otthon minderre fény derült. Gyorsan elváltak, alig kaptunk levegőt, kellett egy év, hogy feldolgozzuk. A vége fele már unszoltuk Anyut, hogy ébredjen fel, járjon társaságba, menjen el kondizni, ismerkedjen! Bele is jött elég hamar, találkozgatott pár említésre sem méltó alakkal, majd végül egy hónapja bemutatta Gábort. Leesett az állunk a húgommal, bár neki nem jön be annyira ez a típus, épp a punkokra utazik, de azért megjegyezte, hogy „ütős a segge”. Eddig nálam sem jelentkeztek gerontofil hajlamok, az Apám húsz éves koromig velünk élt, így a férfi minta is megvolt (olyan, amilyen). Úgy látom, az Anyu is fülig beleesett. Egy fogtechnikus találkozón mutatták be őket egymásnak, a pasi fogorvos, aki meghívott előadóként érkezett az estélyre. Mami elmondása szerint – az utóbbi időben megbeszéljük a szerelmi ügyeinket –, összevillant a tekintetük és forrt a levegő köztük. Gábor felkérte táncolni, majd a fülébe súgta, hogy itt az ideje megszökniük a buliból! Beültek a BMW-jébe és elhajtottak egy közeli tóig, ahol reggelig beszélgettek. Hihetetlen, hogy ez pont az anyámmal történik meg! Kellett nekem a Közgáz, mentem volna én is fogtechnikusnak! Na, mindegy, így is csurran-cseppen valami. Egy-két véletlen találkozás a fürdőszobában (egy szál türcsiben), kósza érintések a konyhában, „Gábor, elviszel a suliba?”-felkiáltások nyomán teremtett intim helyzetek. Ő biztos érti ezeket a jeleket, hiszen nem hülye, de nem is vesz komolyan. Nem akarom én elszedni az Anyám pasiját, bár nehezen tudom lelkesen hallgatni az áradozását, hogy már megint mit adott és mit mondott neki ez a görög isten. Nekem csak az álmodozás marad, és várom, hátha felbukkan egy – eddig eltitkolt – hasonmása, mondjuk a fia!

Nina (24 éves)

Én tényleg segítségre szorulok, ugyanis tehetetlenül állok egy elég súlyos helyzetben. Az Anyu a józan eszét elvesztve szerelmes egy vén kujonba. A pasas az új főnöke, akit nemrég neveztek ki az iroda élére. Ő is elvált, van három gyereke, három különböző nőtől. Albérletben lakik, a céges autójával villog, és mindig kint felejti a pénztárcáját a kocsiban, ha moziba mennek. Mindezt a föld felett röpködő Anyám történeteiből tudom, mivel én nem vagyok hajlandó velük mutatkozni. Azonnal sürgősen indulnom kell valahova, amint átlépi a küszöböt. Ne, ne mondjátok, hogy csak a rosszat látom benne, és képtelen vagyok örülni az Anyu boldogságának. Amikor először észrevettem rajta, hogy egy férfi ólálkodik körülötte, baromira szurkoltam neki. Apámtól már régen elvált, azóta volt pár hosszabb kapcsolata, az utolsó épp hat hete halt el végleg. Az Anyukám szavaiból úgy tűnt, ez az igazi lesz! Férfi a talpán: intelligens a szövege, kulturáltan öltözködik, édesen mesél a gyerekeiről, udvarias a beosztottaival és hát, profi a szexben is – mondta huncutul vigyorogva. Alig vártam, hogy megismerjem! Egyik este – könnyed tévézés szerepelt a programon – váratlanul beállított. Hm, tényleg megnyerő – gondoltam, míg elő nem állt a farbával. – Ágikám, olyan éhes vagyok, üss össze valami finomat! – kérlelte bazsalyogva Anyámat, miközben a fenekét masszírozta kövér ujjaival. Miért nem megy el egy étterembe ez a himpellér, vagy főzzön magának, ötvenen túl már csak eljutott egy rántottáig! Nyugalmat erőltettem magamra, ez biztos csak alibi, hogy láthassa szerelmetes asszonyát. – Mit ennél, szívem? – így az Anyám. – Pörköltet nokedlivel a legszívesebben! – így az ürge. – Miii? – így én. Este nyolckor, egy fárasztó munkanap után, elvárná tőle, hogy ugorjon nokedlit szaggatni? Anyu arcára fagyott a mosoly egy pillanatra, de aztán puszit nyomott hódolója szájára. – Miért is ne? – mondta vidáman, majd elkezdte kiolvasztani a húst, gyúrni a tésztát. – Mi addig a nappaliban leszünk! – karolt belém Mr. Előzékenység és maga után húzott a tévé elé. Finoman próbáltam jelezni neki, hogy talán egy zöldséges pennével is kiegyezhetett volna, az jóval hamarabb kész van, és kevésbé bonyolult összedobni így estefelé. – Jaj, kicsikém, hagyj ezekkel a női marhaságokkal, és add csak ide a távszabályzót! – válaszolt. Szólni sem tudtam. Erre közelebb húzódott hozzám, megsimogatta a combomat és kiküldött egy sörért a konyhába. Anyám, mint Hamupipőke tüsténkedett, megsajnáltam szegényt, ezért bevittem a sört – amit direkt miatta tartottunk –, majd segítettem a vacsora előállításában. Félóránként a pali is kitolta a képét, szuperlatívuszokban emlegette a „nőjét”, tipi-tapizta és trónolt tovább a Híradó előtt. Mosogatás után puffogva elvonultam, mert nem bírtam gyomorral a disznó nyuszi-muszizását. Azóta próbálom Anyámat észhez téríteni, de nem lehet. Egyre többet vitatkozunk a pasas miatt, aki viszont egyre többet enged meg magának – vele és az én testrészeimmel szemben is. Állítólag – egy barátnőjétől tudom –, már a munkáját is Anyu végzi el helyette. Csak egyet tehetek, kivárom, amíg magától besokall, és akkor maximálisan támogatom a szakításban. Már van is pár jó búcsúötletem – hashajtó a cukortartójába, pillanatragasztó a kulcslyukába, égő pletykák terjesztése a szakmai hozzáértéséről. Meg fogja még bánni, hogy beleröfögött a családunkba!

Marcsi (26 éves)

Annyira jó, szerelmes az Anyám – és én hoztam össze egy pasival! Szegény, Mami két elrontott házassággal a háta mögött, úgy érezte, lehúzhatja a redőnyt, őt már örökre elkerülik Ámor nyilacskái. De én tudtam, nem hagyhatom, hogy ez a szupernő otthon depressziózzon, és a szerelmi élete abból álljon, hogy félévente megnézi a Sztárom a páromat! A vőlegényemet egyfolytában nyaggattam, szerezzen már valakit a kollégái, az idősebb haverjai közül, aki visszaadhatná Anyu életkedvét. Próbáltuk egy könyvelővel – túl papírszagú volt. Elhívtuk bulizni – rá is repültek az idősebb nőket kedvelő srácok, de Anyó csak röhögött rajtuk, és többet nem volt hajlandó „hülyét csinálni magából”. Aztán kacérkodott vele az ismerős úszómester is a strandon, de mint kiderült, csak egy jó ügyvédet akart – olcsón. Gondolkodott, gondolkodott az én Micimacsóm, aztán kipattant fejéből az isteni szikra! Ismertessük össze Anyut az ő apjával, úgysincs csaja évek óta! Kábé egyidősek, a faterja tényleg jó figura: ingatlannal foglalkozik, borszakértő és hobbiból siklóernyőzik. Anyu ugyan ügyvéd, antialkoholista és tériszonya van, de sebaj! Összeboronálásukra remek alkalom adódott, hiszen pár hónap múlva esküszünk, addig még rengeteg a teendő, úgyis ajánlkoztak segítőnek. Fél óráig röhögtünk azon, hogyha ez sikerül, tulajdonképpen testvérek leszünk, és íme, itt a vérfertőzés a huszonegyedik században! Na, rendeztünk egy – amúgy is aktuális – esküvői tanácskozást, ahova elhívtuk a szülőket. Anyu nem gyanakodott, ismerte már leendő apósomat, mondta is egyszer, hogy ha ilyen lesz a pasim öreg korára, akkor nyugodtan rábízhat. A megbeszélésen véletlenül egymás mellé ültettük őket, és rengeteg közös feladatot osztottunk ki rájuk. Mehettek az étterembe, a virágoshoz és a tűzijátékoshoz. A legjobb barátnőm félrevont az este után: – Miben mesterkedsz, te kerítőnő? – kérdezte, mire én ártatlanul pislogtam. – Csak a családok közti jó kapcsolat érdekében, tudod… – Aha, csak nekem meg nehogy a papot szúrd ki! – kacsintott rám nevetve. Lényeg, hogy összejött három randi, várhattuk a hatást. Mivel már nem együtt lakunk, de mindennap beszélünk, le tudtam mérni a változást szülőanyámon. Először még nekem kellett emlékeztetnem, hogy nehogy elfelejtsen egyeztetni Feri papájával, merthogy ez közös szülői feladat. Erre leadott egy félórás szpícset, hogy miért nem hiszem el, ő egyedül is mindent remekül elintézne, nem kell a nyakára egy tesze-tosza férfi. Biztosítottam róla, hogy ez a legtalpraesettebb hímnemű, akit ismerek, és biztosan a segítségére lesz. Másodszorra már ő hívott fel a virágbolt után, hogy leendő apósom milyen remek érzékkel választotta ki az asztali díszeket, pont olyat, amit én mutattam neki egy magazinban. A harmadik találkozó előtt pedig együtt tárcsázták a számomat egy kávézóból (!), és arra kértek, hogy adjak nekik még egy feladatot, mert úgy érzik, a kettőjük munkájából csodás esküvő kerekedik ki. Fecó is kifaggatta a papát, megtudtuk, hogy hétvégén kirándulni mennek, és lehet, hogy anyám kipróbálja a siklóernyőzést! Döbbenet, lehet, hogy a végén dupla mennyegzőt tartunk?

Te jó ég, szexszel az anyám?

– Egy gyerek számára megdöbbentő dolog, amikor ráébred, hogy az anyja nő, az apja pedig férfi, a nemek közti viszony minden kellemes és kellemetlen velejárójával – mondja dr. Somogyi Andrea pszichiáter. A szülők mindig misztifikált személyiségek. Lehet, hogy egy anya barátnőként bánik a lányával, de az ő alapvető kapcsolatuk mégis sokkal magasabb rendű ennél. Ebbe ugyan belefér az, hogy partnerként kezeljék egymást, őszintén beszéljenek a párkapcsolati problémáikról, de – szerintem – csak az intimitás határáig. Egy lánynak nagyon furcsa az anyját a saját, szerelem-kereső szerepében látnia, hiszen a mamák ezen általában túlesnek a gyermekük születése előtt. Teljesen normális emberi reakció, ha ebben a szituációban valaki például riválisnak tekinti az anyját. Persze csak addig, amíg tiszteletben tartja a másik ember érzéseit. Akkor is, ha az őt – feltétel nélkül – szerető anyjáról van szó. Ha egy lány képtelen elfogadni az édesanyja új udvarlóját, el kell gondolkodnia, hogy mi lehet a valódi oka ennek az ellenérzésnek. Féltékenység, az apa szeretete, vagy egyszerű antipátia? Ez utóbbi esetében viszont jusson eszébe, hogy neki is lehetett olyan barátja, aki nagyon nem tetszett a mamának, de ő mégsem tette tönkre azt a bimbózó szerelmet.

Hogyan vegyünk rá csüggedő anyánkat, hogy újra pasizzon?

Erősítsétek a benne bujkáló nőt! – javasolja a pszichiáter. Hitessétek el vele, hogy nem szabad magát nőként leírnia. Ti már felnőttetek, itt az ideje, hogy szabadon élje az életét – már nem kell egy gyerekért huszonnégy órában aggódnia, helyt adhat szívében új érzéseknek is. Vár rá a szerelem!