Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Posted by sasfly in Interjúk, Nők lapja

A világ fejlett ipari országai közül – egy nemzetközi kutatás szerint – a magyarok érzik legboldogtalannak magukat: honfitársainknak csupán 23 százaléka elégedett öszességével az életével. De hogyan lehetnénk boldogabbak?

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) harmincnégy tagországa között a magyarok, boldogságindexüket tekintve sereghajtók. A magyar lelkiállapot-kutatások is azt tükrözik, hogy a magyarokban például egyre csökken az egymás iránt érzett felelősség, bizalmatlanok, borúlátóak vagyunk, nehezen küzdünk meg a nehézségekkel. Érdekes, hogy a sorban előttünk a sokat kesergő portugálok vannak (tehát még ők is boldogabbnak érzik magukat), és előttük az észtek „kullognak”. Bár mi, magyarok azt valljuk, hogy sok pozitív élmény ér bennünket, mégis úgy érezzük, inkább boldogtalanok vagyunk, mint boldogok.
– A marketingirodalomban sok tanulmány foglalkozik a „művi” boldogsággal, vagyis, marketingeszközökkel próbálják a boldogsághoz eljuttatni az embereket, de ebben én nem hiszek, hiszen a boldogság érzés, amit nem közvetíthet marketing. Ráadásul a jólét nem függ össze a boldogságindex alakulásával: sok országban növekszik a jövedelem, ennek ellenére csökkenhet az emberek boldogságindexe – mondja dr. Törőcsik Mária, a Pécsi Tudományegyetem professzora, trendkutató, aki fogyasztói magatartáskutatással is foglalkozik. – Természetesen az ember nem tudja függetleníteni magát a helyzetétől, de a boldogság alapvetően nem a külvilág adta lehetőségektől függ, hanem egyfajta szemlélet, lelki alkat kell ahhoz, hogy meg tudjuk élni (és észrevegyük) a számunkra kellemes, „boldogító” pillanatokat. A magyar nép hajlamos másokkal – a szomszéddal, a főnökkel, a szomszédos népekkel – összehasonlítani magát, és azt is tudni kell, hogy az emberek sosem „lefelé”, hanem mindig „felfelé” néznek, felfelé, a jobb irányába sóvárognak. Az effajta összehasonlítás pedig szinte mindig boldogtalanná teszi az embert.

Nézzük más szemszögből önmagunkat!

Dr. Törőcsik Mária szerint azonban már nálunk is megjelent a „kis luxus trendje”: ha nagy dolgokat, új tévé vásárlását, új, jobb állást stb. nem is tud megszerezni valaki, de például egyre többen vesznek egy szeletet egy drága sajtból, és lassan, az ízét átélve fogyasztják el, és ez pár pillanat boldogságot ad. De nemcsak a fogyasztásról van szó. A válság hatására sajnos nagyon sokan lecsúsztak, ám szakértőnk szerint ilyenkor a mércét kellene megváltoztatni, és sokan ezt kezdik is felismerni! Amerikában például nem úgy tekint magára, aki nem tudja a benzint megfizetni, és kerékpárral jár, hogy „lecsúszott és boldogtalan”, hanem azt nézi, hogy így mennyivel jobban ügyel a környezetére, és mennyivel egészségesebben él!

– Ugyanabban a helyzetben van így is, úgy is, ám, ha az utóbbi szemlélet szerint tekint magára az ember, máris másképp látja magát – folytatja a kutató. – Sokszor éppen ez a háttere a környezettudatos mozgalmaknak: ilyenkor az anyagilag lecsúszott ember nem veszíti el a szociális státuszát, és megéli, hogy képes megbirkózni a problémáival, felértékelődik a belső ereje, és átalakul az értékrendje is, és általában jobban felismeri a boldogító pillanatokat, mint korábban, amikor a hajtás miatt erre nem volt ideje, energiája.

Új, boldogító trend: a lassítás

A mai világban minden újítás az életünk gyorsításához vezet. A trendkutató szerint érdemes néha lassítani (ez már hazai trend is lett!): ha annak a pénznek a töredékét, amiért mondjuk új mobiltelefont vennénk, kényeztető „luxusra” – például a barátnőkkel való találkozásra, közös kávézásra és beszélgetésre – költjük, akkor már a lassítás irányába indulunk, és képesek leszünk megélni a pillanatot, meglátni a jelenben a szépségeket, és egyből megugorhat a boldogságindexünk!

– A boldogság saját magunkon múlik. Előbb-utóbb mindenki megcsömörlik a gyorsítás trendjétől, és nem lesz már olyan fontos rohanni, még több pénzt keresni, új telefont venni – ha nem csömörlik meg, akkor esetleg pszichoszomatikus betegség jelezhet -, és az ember az ellentrend, a lassítás, vagyis az elmélyülés irányába fordul – magyarázza szakértőnk. – Az említett kutatásban természetesen benne van a magyar nép pesszimista „panaszkultúrája” is, de azt gondolom, sokkal boldogabbnak vallhatjuk magunkat, ha nem másokhoz hasonlítgatjuk a helyzetünket, ha felismerjük az igazi vágyainkat, és ha képesek vagyunk lassítani, a jelen pillanatban élni.

Fejős Éva

Egy csokor szálai

– A boldogság szubjektív fogalom, mindenki számára mást jelent. Aki elégedetlennek, rosszkedvűnek, borúlátónak érzi magát, annak azt javaslom, először gondolja át, az ő számára miből tevődne össze a boldogság – tanácsolja dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – A boldogság többtényezős, képzeljük el egy csokor virágként, amiben minden szál mást jelent. Biztosan van olyan, akinek az egyik szál „boldogságvirágot” az jelentené, ha hetente kétszer elmenne úszni, és ott kikapcsolna, a másik szálat pedig esetleg az, hogy meghallja, ahogy énekelnek a madarak, a harmadikat egy jó barátság, a negyediket egy kellemes szombati program… Ezek apróságoknak tűnnek, de tudnunk kell, hogy mi, magyarok sokszor olyasmi után sóvárgunk, amit nem is ismerünk, túlmisztifikált, elérhetetlen vágyakat dédelgetünk, és a nagy sóvárgásban nem vesszük észre az apró „boldogságszálakat”, s elmegyünk mellettük. Azt tanácsolom, egy kicsit lassítsunk, és figyeljünk önmagunkba – és vegyük észre a jelen lévő örömforrásokat! Persze, általában nem „klappol” minden az életünkben, de sokat segíthet a közérzetünkön, ha észrevesszük azokat az örömforrásokat, amelyeket a jelen pillanat kínál. Arisztotelész szerint a boldogság nem állapot, hanem aktivitás – az én felfogásomban ez azt is jelenti, hogy azt is észre kell venni, ha éppen jól érezzük magunkat, ha „kerek”, harmonikus a pillanat. Mert a nagy egész abból áll össze, ha minél több kellemes pillanatot élünk meg.

A boldog zarándok

Eric Weiner, A boldog zarándok című dokumentumregény szerzője, amerikai újságíró néhány éve elindult, hogy megnézze, hol, melyik országban élnek a legboldogabban az emberek. Bár nem jutott egyértelmű eredményre, néhány tanulságot megfogalmazott a lapunknak adott interjúban, amit érdemes megfontolni: – A legfontosabbat a thaioktól tanultam, akik azt mondják, ha gondod van, vagy ha valamihez túlzottan ragaszkodsz: „engedd el nyugodtan”. Nem kell azonnal megoldani minden problémát. Egyszerű ötlet, de kipróbáltam, és működik – magyarázta a szerző. – Hosszú utam során jöttem rá, ha elég nyitottak vagyunk, és nem torpanunk meg, ha valami rosszul alakul, akkor megtörténhetnek a csodák. A világ legboldogabb helyét például ott találtam meg, ahol egyáltalán nem számítottam rá, és ahol a repülőről sem volt kedvem leszállni. Mégis, igen gyorsan megértettem, miért abban a hideg, sötét országban élnek a legboldogabb emberek, és ezen a helyen – az előzetes várakozásaimmal ellentétben – én is remekül éreztem magam.